Bár néha már-már úgy tűnt, végül az MTVA, tehát a Rogán Antal által megszabott kereteket nem nagyon merték feszegetni az ellenzéki politikusok, azaz az történt, ami az Orbán-rendszerben általában szokott; ellenzéki politikusok beszéltek, és eljátszották a szerepüket. Mert ami Orbán Viktornak nagyon kell ebben a demokráciának látszó valamiben az a versenyképtelen, de létező ellenzék, a csóró, de működő kritikus sajtó, a szintén csóró, de külföldi forrásokból is gazdálkodó civil szféra, és négy évente egy választás, aminek az általa kialakított szabályait minden résztvevő elfogadja, azaz mindenki úgy tesz, mintha az egy olyan választás lenne, aminek nem ismerjük előre az eredményét. Az, hogy a vita létrejött, megmutatta, hogy a szabályokon lehet ugyan változtatni, csak utána túl kellene járni Orbán Viktor eszén. Ha ez megtörtént volna, nem lettek volna az ellenzéki vezetők a köztévében ilyen sokszor megdicsérve.
Ez annak ellenére így van, hogy még Fidesz szavazóként is szomorú lehetett látni azt, ami az elmúlt két évtizedben Deutsch Tamással történt. Fontos hozzátenni azt is, hogy az Orbán-rendszerből kitörni egyáltalán nem könnyű egy politikusnak, de egy újságírónak sem; mi is mindig elmegyünk a kormányinfóra a minisztert kérdezni, és úgy teszünk, mintha az ott igazi lenne.