Sulyok Tamás még a mai napon is megteheti, hogy bocsánatot kér

Nyitókép: Facebook

„Egy beszélgető műsorban kaptam ma egy kérdést, ami valahogy úgy hangzott, hogy ha holnap Sulyok Tamás a holokauszt emlékülésen olyan beszédet tart, amelyben reflektál önmagára, a cinikus és aljas hazugságára, s netán bocsánatot kér, akkor az elfogadható lesz-e számomra. Megpróbálok világos lenni: nem! És ez részemről nem irgalmatlanság, hanem az esemény, az alkalom komolyan vételének szándéka. 

Sulyok Tamás még a mai napon is megteheti, hogy bocsánatot kér, s ha ez így lenne, azt tudomásul venném. Megbocsátani én természetesen nem tudok neki: ezt csak azok tehetnék, akik nem tehetik, mert a koncentrációs táborokban pusztultak el, vagy azok, akik túlélőkként már nincsenek köztünk, vagy a még élő kevesek, akik tanúskodásukkal az áldozatok iránt vállalt kötelezettségüknek tesznek eleget, s akik az elpusztított milliók »életre ítélt« »helyettesítő tanúi« (vicarious witness – témoin de substitution). 

Ha tehát Sulyok Tamás akár még a mai napon bocsánatot kér, azt tudomásul veszem. De nem veszem tudomásul, ha azt a holnapi megemlékezésen teszi, ugyanis a megemlékezés nem róla szól, nem a saját családjáról és az államfő hazudozásairól, hanem az elpusztított áldozatokról, semmi egyébről! És ezt a »semmi egyebet« külön is hangsúlyozni szeretném. Ugyanis nem tehető politikai eseménnyé a holnapi megemlékezés, mint ahogy a holokauszt sem volt politikai esemény.”