Rugalmasság, vagy kettős mérce?
A Stabilitási és Növekedési Paktum előírásait az EU 2020-ban felfüggesztette, hogy a Covid-19 járvány okozta válság kezelésére nagyobb mozgástér maradjon. Az átmeneti időszak az orosz-ukrán háború miatt 2023 végéig tartott.
Emiatt a legtöbb uniós tagországnak jelentősen megugrott az adóssága és a hiány is elszállt. Részben ezért, részben pedig a fiskális szabályok módosítása miatt a következő években az unió azt várja, hogy az államadósságot – annak mértékétől függően – évi 0,5-1 százalékponttal mérsékeljék a tagországok és a hiányt mielőbb szorítsák vissza 3 százalék alá. Lehetőleg minél alacsonyabb szintre, hogy egy esetleges válság esetén minél nagyobb mozgástérrel rendelkezzen a büdzsé.
Az új rendelkezések rugalmasabbak, mivel figyelembe veszik az adott tagállam sajátosságait. Újdonság, hogy a fenntartható adósságcsökkentési pálya értékelésekor Brüsszel figyelembe veszi az uniós programokkal, vagy a meghatározott állami beruházásokkal összefüggő, átmeneti költségvetési hatásokat. Idetartoznak a védelmi kiadások, vagy a zöld beruházások, amelyek hosszabb távon térülnek csak meg.
A rugalmasság egyben kockázat is, mivel a tagállamok által benyújtott adósságcsökkentési programokat Brüsszel megvizsgálja, és részben szubjektív szempontok szerint jelentős változtatásokat kérhet az adott tagállamtól. Ha pedig úgy ítéli meg, hogy az adott ország nem tesz kellő erőfeszítést az adósságcsökkentés érdekében, eljárás alá vonhatja.