3. Ez a fajta elvakultság, pszichózis, amelyben a szellemi elit vergődik, lehetetlenné teszi a józan kritikát is. Innentől, ha Kötter Tamás neve szóba kerül, az lesz a reakció, hogy »na, mivan, lipsikém, megint Hírcsárdát osztasz?«. Ahhoz ugyanis nem kell képi bizonyíték – hamisított vagy félreértett meg pláne nem – hogy az embernek meglegyen a véleménye az egyslágeres szerzőről, és hogy alappal jelenthesse ki: állami díját nem írói teljesítményéért, hanem politikai állásfoglalásáért és a propagandában betöltött szerepéért kapta. Kötter József Attila-díja ugyanis nonszensz.
4. Az elvakultság butítja a közönséget is. A jó/rossz, barát/ellenség bináris egyszerűségére kondicionált közönségnek nincs szüksége tartalomra, érvekre, tényekre, semmire. Bármit is néz, mindig ugyanazt fogja látni.
A propaganda leleplezéséről szóló mémet leleplező cikk alá megérkeztek a kommentek is, hogyaszongya: »tessék, így működik a maffia propagandája!!4«
És ilyenkor belőlem is kitör a művelt értelmiségi: mi a faszt lehet csinálni ilyen körülmények között?”