A lánglelkű költőről a Magyar Nemzeti Múzeum az alábbi mód fogalmaz közösségi oldalán: „Petőfi Sándor a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású alkotója.
Az 1848. március 15-i forradalmat kirobbantó márciusi ifjak egyik vezéreként, majd az 1848/49-es szabadságharc mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakjává vált.
Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint a költészete.”
Mikor hangzott el pontosan a Nemzeti dal?
A Múzeum Facebook-oldalán arra is felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy
hosszú idő után most először láthatja a nagyközönség azt követ a Múzeum lépcsőjéből, amelyen Petőfi állt.
A Nemzeti Múzeum leírásában ismertette, hogy nagy lépcsőzetük bal oldali, azaz északi mellvédjén 1900 óta emléktábla hirdeti, hogy Petőfi Sándor e helyről szavalta el „a magyar szabadságnak első szabad dalát”.
A korabeli források alapján biztosan megállapítható, hogy Petőfi nem szavalta el a Nemzeti dalt 1848. március 15-én, a forradalmi nagygyűlésen. Ez tehát „csak” egy szép legenda, melynek születésében közrejátszhatott a költemény egyik megzenésített változatának kottája, az annak címlapján szereplő ábrázolás, amely már 1848 áprilisában megjelent a Pesti Divatlap mellékleteként.
Felidézték, hogy ekkor a szerkesztő, Vahot Imre azt írta a lapban: „E hangjegyeket igen érdekessé teszi a czimlap is, mely a múzeum terén tartatni szokott népgyűléseket igen híven tünteti fel.”
„Tehát a ’48 márciusi és áprilisi Múzeum előtt tartott népgyűlések képét ábrázolta ez a rajz, nem pedig a március tizenötödikei nevezetes gyűlést. Az bizonyosnak látszik, hogy
március idusán Petőfi ott állt társaival az említett mellvéd tetején és valószínűleg egy rövid beszédet is mondott.
A későbbi hetekben és hónapokban pedig számos alkalommal szólt Petőfi innen – a lépcső mellvédjének e kövén állva – a néphez, sőt egy áprilisi népgyűlésen egyik versét (a Készülj hazám! címűt) is elszavalta innen” – derült ki a kísérőszövegből.