Sőt, hosszú idő után most először láthatja a nagyközönség azt követ a Múzeum lépcsőjéből, amelyen a költőóriás állt.
Nyitókép: Magyar Nemzeti Múzeum Facebook-oldala
A Magyar Nemzeti Múzeum színes és élvezetes programokkal készült az ünnepi hosszú hétvégére, kiemelt fókuszt helyezve az 1848-1849-es relikviákra.
Ezek egyike az a kokárda, amely
a hitelesítő irat tanúsága szerint, Petőfi Sándor tulajdonában volt,
és a közgyűjtemény történeti kiállításának részét képezi.
Ezt is ajánljuk a témában
Grandiózus látvány, remek díszletek és jelmezek, a romantikus kalandtörténetre szépen „ráfekvő” élő zene és tisztességes színészi játék – a Most vagy soha! fellobbantja a szikrát, és átélhetővé teszi Petőfiék forradalmi tetteit.
A lánglelkű költőről a Magyar Nemzeti Múzeum az alábbi mód fogalmaz közösségi oldalán: „Petőfi Sándor a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású alkotója.
Az 1848. március 15-i forradalmat kirobbantó márciusi ifjak egyik vezéreként, majd az 1848/49-es szabadságharc mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakjává vált.
Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint a költészete.”
A Múzeum Facebook-oldalán arra is felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy
hosszú idő után most először láthatja a nagyközönség azt követ a Múzeum lépcsőjéből, amelyen Petőfi állt.
A Nemzeti Múzeum leírásában ismertette, hogy nagy lépcsőzetük bal oldali, azaz északi mellvédjén 1900 óta emléktábla hirdeti, hogy Petőfi Sándor e helyről szavalta el „a magyar szabadságnak első szabad dalát”.
A korabeli források alapján biztosan megállapítható, hogy Petőfi nem szavalta el a Nemzeti dalt 1848. március 15-én, a forradalmi nagygyűlésen. Ez tehát „csak” egy szép legenda, melynek születésében közrejátszhatott a költemény egyik megzenésített változatának kottája, az annak címlapján szereplő ábrázolás, amely már 1848 áprilisában megjelent a Pesti Divatlap mellékleteként.
Felidézték, hogy ekkor a szerkesztő, Vahot Imre azt írta a lapban: „E hangjegyeket igen érdekessé teszi a czimlap is, mely a múzeum terén tartatni szokott népgyűléseket igen híven tünteti fel.”
„Tehát a ’48 márciusi és áprilisi Múzeum előtt tartott népgyűlések képét ábrázolta ez a rajz, nem pedig a március tizenötödikei nevezetes gyűlést. Az bizonyosnak látszik, hogy
március idusán Petőfi ott állt társaival az említett mellvéd tetején és valószínűleg egy rövid beszédet is mondott.
A későbbi hetekben és hónapokban pedig számos alkalommal szólt Petőfi innen – a lépcső mellvédjének e kövén állva – a néphez, sőt egy áprilisi népgyűlésen egyik versét (a Készülj hazám! címűt) is elszavalta innen” – derült ki a kísérőszövegből.
Hozzátették, hogy a kiállított követ a Nemzeti Múzeum épületének 1975–77-es felújítása idején emelhették ki a helyéről és helyezték raktárba. Ezt követően azt tudni, hogy 1998 márciusában a Márciusi ifjak nemzedéke című időszaki kiállításra felhozták a raktárból és a múzeum előcsarnokában, pontosabban az úgynevezett Apponyi-folyosóhoz vezető lépcső előtt helyezték el – emlékeztetett a Magyar Nemzeti Múzeum.
Ezt is ajánljuk a témában
Már felvonták a nemzeti lobogót az Országház előtt.
Sőt, fenti kérdésre is közel megnyugtató választ kap, aki ellátogat a Light Art Museum (LAM) új tárlatára. A More Than Human azzal játszik, ami ma már talán nem is olyan távoli valóság: mi jön vagy jöhet az emberközpontú világ után.
„Míg az első félidőben az ilyen eseteket még lefújta a játékvezető, itt már nem tette.”
A magyar válogatott csaknem egy félidőn keresztül emberhátrányban játszott Írországban.
Jókai Mór írói nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Csehov, a világhírű orosz drámaíró fiatalon Jókai stílusában írt kisregényt, a norvég Ibsen pedig mikor Budapesten járt, személyesen kereste fel.
Jókai Mór az 1848-as esztendőt tartotta élete legfontosabb évének, mint fogalmazott: „Huszonhárom esztendős koromban egy év alatt forradalmat csináltam, háborúba mentem és megházasodtam.”
Jókai szerint a heves magyar vérmérséklet miatt lett divat a pisztoly- és kardpárbaj Magyarországon, ő sem maradt ki a „párbajmániából”.
Minden jó volt, amíg meg nem jelent a Tisza-vezér.
Aki ki tudja mondani, hogy „minden, amivel ölni lehet, közelebb áll a szívemhez”, annak takarodnia kell. Nekem mindegy, hogy diliház vagy börtön.
