Sőt, hosszú idő után most először láthatja a nagyközönség azt követ a Múzeum lépcsőjéből, amelyen a költőóriás állt.
Nyitókép: Magyar Nemzeti Múzeum Facebook-oldala
A Magyar Nemzeti Múzeum színes és élvezetes programokkal készült az ünnepi hosszú hétvégére, kiemelt fókuszt helyezve az 1848-1849-es relikviákra.
Ezek egyike az a kokárda, amely
a hitelesítő irat tanúsága szerint, Petőfi Sándor tulajdonában volt,
és a közgyűjtemény történeti kiállításának részét képezi.
Ezt is ajánljuk a témában
Grandiózus látvány, remek díszletek és jelmezek, a romantikus kalandtörténetre szépen „ráfekvő” élő zene és tisztességes színészi játék – a Most vagy soha! fellobbantja a szikrát, és átélhetővé teszi Petőfiék forradalmi tetteit.
A lánglelkű költőről a Magyar Nemzeti Múzeum az alábbi mód fogalmaz közösségi oldalán: „Petőfi Sándor a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású alkotója.
Az 1848. március 15-i forradalmat kirobbantó márciusi ifjak egyik vezéreként, majd az 1848/49-es szabadságharc mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakjává vált.
Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint a költészete.”
A Múzeum Facebook-oldalán arra is felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy
hosszú idő után most először láthatja a nagyközönség azt követ a Múzeum lépcsőjéből, amelyen Petőfi állt.
A Nemzeti Múzeum leírásában ismertette, hogy nagy lépcsőzetük bal oldali, azaz északi mellvédjén 1900 óta emléktábla hirdeti, hogy Petőfi Sándor e helyről szavalta el „a magyar szabadságnak első szabad dalát”.
A korabeli források alapján biztosan megállapítható, hogy Petőfi nem szavalta el a Nemzeti dalt 1848. március 15-én, a forradalmi nagygyűlésen. Ez tehát „csak” egy szép legenda, melynek születésében közrejátszhatott a költemény egyik megzenésített változatának kottája, az annak címlapján szereplő ábrázolás, amely már 1848 áprilisában megjelent a Pesti Divatlap mellékleteként.
Felidézték, hogy ekkor a szerkesztő, Vahot Imre azt írta a lapban: „E hangjegyeket igen érdekessé teszi a czimlap is, mely a múzeum terén tartatni szokott népgyűléseket igen híven tünteti fel.”
„Tehát a ’48 márciusi és áprilisi Múzeum előtt tartott népgyűlések képét ábrázolta ez a rajz, nem pedig a március tizenötödikei nevezetes gyűlést. Az bizonyosnak látszik, hogy
március idusán Petőfi ott állt társaival az említett mellvéd tetején és valószínűleg egy rövid beszédet is mondott.
A későbbi hetekben és hónapokban pedig számos alkalommal szólt Petőfi innen – a lépcső mellvédjének e kövén állva – a néphez, sőt egy áprilisi népgyűlésen egyik versét (a Készülj hazám! címűt) is elszavalta innen” – derült ki a kísérőszövegből.
Hozzátették, hogy a kiállított követ a Nemzeti Múzeum épületének 1975–77-es felújítása idején emelhették ki a helyéről és helyezték raktárba. Ezt követően azt tudni, hogy 1998 márciusában a Márciusi ifjak nemzedéke című időszaki kiállításra felhozták a raktárból és a múzeum előcsarnokában, pontosabban az úgynevezett Apponyi-folyosóhoz vezető lépcső előtt helyezték el – emlékeztetett a Magyar Nemzeti Múzeum.
Ezt is ajánljuk a témában
Már felvonták a nemzeti lobogót az Országház előtt.
A Tisza 8 évben maximalizálná a kormányfői tisztség időtartamát. De van itt egy kis bibi! Kovács András írása.
Itthon is szeretnék növelni a világhírű, magyar-francia származású festőművész ismertségét.
A francia művész a sokszínűsget akarta ünnepelni.
El van átkozva a csapat a bírói döntésekkel.
„Nem az volt számára a legnagyobb feladat, hogy szépen megfessen egy képet, hanem az, hogyan rontsa el.” A nemzetközi művészvilágban évtizedek óta magasan jegyzett Sándorfi István életművéből látható izgalmas keresztmetszet a Kálmán Makláry Fine Arts galériában.
Augusztusi visszatérése óta csupán egy NB I-es bajnoki mérkőzésen lépett pályára a Ferencvárosban a Frankfurt kölcsönjátékosa. Lisztes Krisztián most újabb kényszerpihenőre szorul.
Szenzációs kiállítás mutatja be a Nemzeti Múzeumban, hogy Attila alakja milyen helyet foglal el a történelemben, miért vált ilyen jelentőségű alakká, és egyes korszakokban milyen célt szolgált.
A magyar válogatottról is beszélt a holland szakember.
Németh Balázs emlékeztetett arra, hogy Forsthoffer Ágnes már korábban eldöntötte: múzeumba küldi az eddig használt, 1902-ben faragott tölgyfa széket.
