Gajdics úgy véli, amikor ennyire érthetetlenül viselkedik valaki, fölmerül a kérdés, jött vagy küldték? S kijelenti, egyre inkább az az érzése, nem közénk való.
„Miután a szedett-vetett balliberális ellenzék úgy örül a kegyelmi ügy kirobbanását követő botránynak, mint majom a farkának, elemi érdeke, hogy minél tovább fenntartsa a témát, és fokozza az általa kiváltott érzelmek intenzitását a választópolgárokban” – írja, majd közli,
azt hiszik, ezzel végre megbonthatják a nemzeti tábor egységét, és közelebb kerülhetnek kormánybuktató vágyálmaikhoz.
A publicista szerint az ellenzéknek úgy kell minden nap egy újabb szál a botrányban, mint egy falat kenyér. Ráadásul semmit nem kell tenniük a fekália folyamatos bugyogtatásáért, elintézik azt azok a gazemberek, akik K. Endrét is mozgatják. „Akik a szájába adják az olyan mondatot, miszerint kivárják a hangfelvétellel azt a pillanatot, amikor lehet ütni” – fogalmaz.
A cikkíró kijelenti, be kell látnia minden jóérzésű embernek, hogy sem a pedofil igazgató áldozatai, de a magyar társadalom egésze sem nyer semmit azzal, ha K. Endre ámokfutása az ártatlanságának bizonyítására minden nap témát szolgáltat a dollármédia mocsokban dagonyázó propagandistáinak, ezért a leghatározottabban „fejezzük ki azon akaratunkat, hogy a volt bicskei igazgatóhelyettes tűnjön el a magyar közéletből!” – követeli.