A berlini nagykövetségünk pedig a város legelegánsabb, legszebb, legfrekventáltabb helyén, a Brandenburgi kapunál szállásolta el a képviselő »urat«. Majd, miután Gelencsér Ferike beköltözött a nagykövetség által neki biztosított szálláshelyre, a nagykövetségünk hivatalos értesítést kapott a német rendőrségtől, miszerint március 15-én Gelencsér Ferike és társai tüntetést fognak tartani Magyarország nagykövetsége előtt a magyarországi elviselhetetlen diktatúra ellen.
Micsoda antik jellem ez a Gelencsér, nemde? Éppen, mint Ady. Viszont – és ezt azért szögezzük le! – Ady, aki soha nem volt egy morális atléta, sőt, mégis csak zseni volt, a magyar költészet egyik óriása, aki sok egyéb mellett megírta a Krisztus-kereszt az erdőn, a Kocsi-út az éjszakában, a Harc a Nagyúrral, az Elbocsátó, szép üzenet, A magyar Ugaron és Az ős Kaján című verseket. S ha ezek a költemények nem lennének, elképzelhetetlenül és felmérhetetlenül szegényebbek lennénk. Ezzel szemben Gelencsér Ferike élete főműve az a parlamenti felszólalása, amelyet saját maga így minősített: »Ezt elb...am, ugye?«
Kínzó a kérdés: vajon szegényebbek lennénk Gelencsér Ferike nélkül? Mindenesetre, Menczer Tamás külügyi államtitkár urat idézve, sok szerencsét kívánunk Gelencsér Ferikének a tüntetéshez, reméljük, alaposan elmondja majd véleményét erről a mi rettenetes diktatúránkról, s utána megelégedetten fogja elszürcsölni a diktatúra vendéglakásában a diktatúra kávéját, és esetleg még néhány napot eltölt ott, a diktatúra dunyhája alatt, kipihenni a diktatúra elleni harcot.”