Történelem és ováció, avagy Bayer Zsolt őstörténete

„Hiszünk-e egy nagyobb és nemesebb célban? Vagy megint kizárólag annyi történik tehetetlenül, hogy csakis rajta/rajtuk keresztül lehet bármire ránézni, bármiről beszélni annak függvényében, hogy őket éppen hogyan érinti?

Ha Bayer Zsoltnak most fáj, attól jobb hely lett-e a hazánk? Ha álmatlanul forgolódik, győztünk-e? Ha megbűnhődi a múltat és jövendőt?

De fáj-e neki, forgolódik-e álmatlanul, bűnhődi-e meg egyáltalán? Mi közünk hozzá, mi hasznunk belőle? És amúgy mit érzünk mi? Igazságtételt, mely célzott és szelektív? A fényre derült haza melegét? Vérszagot? Kárörömöt? Posztkoitális szomorúságot? Vajon a hazánk múltjához, a tisztánlátáshoz Bayer Zsolt vágyott szipogásán és taknyán át vezet-e az út? És vajon a hazánk jelene és jövője – ahogy ő sejteti – megrángatott ellenzéki civilek taknyán és vérén, az autónkkal elsodort cigánygyerekek holttestén, az orgoványi erdőn át vezet-e? Tehát az ötven éve halott nyilas nagyapa ihletésétől függetlenül, de mégis vérszomjas szóképekkel és vérszomjas fantáziákkal? Ez lenne a jelen érzelemmentes harca, amellyel elkerüljük a poklot?”

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton