Felmerült a beszélgetés során, vajon közelebb kerülünk-e az uniós pénzekhez azáltal, hogy hazánk nem vétózta meg az Európai Unió Ukrajnának szánt támogatását: ezzel kapcsolatban Bóka János elmondta, az úgynevezett Ukrajna-eszközzel kapcsolatos álláspontot a kormány sohasem kötötte össze az uniós forrásokhoz való hozzáféréshez.
Ezt mi stratégiai kérdésnek tekintettük, és a pozíciót azt elvi megfontolások alapján határoztuk meg”
– szögezte le, majd úgy folytatta, szerették volna látni, hogy ezek az uniós pénzek hogyan hasznosulnak Ukrajnában, valamint, hogy a tagállamoknak ebbe a jövőre nézve nagyobb beleszólása legyen és szeretnék látni azt, hogy rendszeres időközönként az Európai Tanács stratégiai vitát folytat arról, hogy az Európai Uniónak Ukrajnában mit és miért kellene tennie.
Nekünk az a meggyőződésünk, hogy az Európai Uniónak nem Ukrajnát kell finanszíroznia, hanem az Európai Uniónak a saját Ukrajna stratégiáját kell finanszíroznia”
– tette hozzá a miniszter, aki szerint ennek megfelelően kell a támogatási formákat és célokat meghatároznia, és ezt rendszeres időközönként felül kell vizsgálni.
„Ezeket a stratégiai célkitűzéseket az Európai Tanácson elértük, ezért volt Magyarország abban a helyzetben, hogy csatlakozni tudott a konszenzushoz. Ennek a magyar uniós forrásokhoz való hozzáféréshez nincsen köze. Ellenben a hétéves uniós költségvetés összes többi részének nagyon is van köze a magyar uniós forrásokhoz való hozzáférésnek, hiszen arról van szó, hogy Magyarország többletkötelezettséget vállal, Magyarországnak ezzel többletbefizetési kötelezettsége is keletkezik, és nyilván magyar többletbefizetésről csak akkor lehet szó, ha Magyarország a neki járó uniós forrásokhoz hozzáfér” – fogalmazott Bóka János.
Az uniós miniszter a következő vita Brüsszelben arról lesz, hogy mikor, hogyan és milyen feltételekkel fér hozzá Magyarország az őt megillető uniós forrásokhoz. Szavai szerint az Európai Tanács rendkívül egyértelmű iránymutatást adott a Bizottságnak arról, hogy milyen elveket kell alkalmazni akkor, amikor a kondicionalitási eljárásban és a kapcsolódó más eljárásokban a magyar helyzetet elemzi és a forrásokhoz való hozzáférésre javaslatot tesz. Kijelentette, hogy
„az Európai Bizottságot az Európai Tanács iránymutatása jogi értelemben nem köti, egy nagyon erős politikai üzenet, hogy ahogyan az Európai Bizottság fontosnak érzi azt, hogy az Európai Parlament számára bizonyos gesztusokat tegyen politikai megfontolásokból,
az Európai Tanács szerint a bizottságnak a tagállamok ilyen igényeit is figyelembe kellene vennie, a tagállamok igénye pedig az, hogy ezt a folyamatot a bizottságnak objektív módon, tisztességesen, a tagállami egyenlőség követelményét szem előtt tartva kell vezetnie”.
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner