Túl a napi politikai (kommunikációs, értelmezési, befeketítő, izommutogató, nyelvi, ideológiai, emlékezetpolitikai) küzdelmeken, a gondolkodás második szintjén rögtön előjön az a kérdés, hogy miért van Orbán Viktor még mindig hatalmon, noha minden tankönyvi leírás szerint már buknia kellett volna – a koronavírus-járvány, az infláció, a gazdaságpolitika, a külső beavatkozási kísérletek miatt. Még akkor is, ha az ellenzék belekövült ellenzéki létébe. Ennek bizonyítéka, hogy a toposz, miszerint a miniszterelnök leválthatatlan, magának az ellenzéknek a gondolkodásába égett bele. Egy eleve vesztes állapotba, sőt gondolkodásmódba beletörődött politikai képződmény képes minden más, számára kedvező feltétel mellett is veszíteni. De akkor mégis, hogy a magyar irodalom legnagyobbjait maga mellé állító Sándor Györgyre hivatkozzak, milyen okai vannak az orbáni rendszer, rezsim, berendezkedés tartósságának?