Ki képviseli a Hősök terén összegyűlteket?

„A pénteki, óriásira sikeredett »influenszertüntetés« felkavarta az Orbán-ellenes közbeszéd csendes folyását. Míg a színpadon, a Hősök terére gyűlt tízezrek előtt többször is elhangzott, hogy ez egy politikamentes rendezvény, a szónokok mégis sorra olyan állításokat, követeléseket fogalmaztak meg, amelyek egy másik országban egytől-egyig tisztán politikai állításoknak és céloknak lennének megfeleltethetők.

(...)A magyar ellenzék 2010 óta folyton a többség véleményét próbálta meg felkutatni, és amögé besorolni, köti a választási siker kényszere, illetve a magyar üzleti-tőkés rétegből származó támogatás, amiből 1990 óta minden formáció építkezett. Ez utóbbi már a 2010-es évek végére elfogyott, így a választott képviselők, miközben megpróbáltak minden dühöt és haragot becsatornázni, maguk sem vették észre, hogy az intézményrendszer, tehát a fennálló rend részei lettek.

Először jött a 2013-as új »Alaptörvény«, majd 2015-16 és a »migránsok«, meg a »kerítés«. Amit el kellett fogadni, érvelt 2018 előtt az ellenzék majd’ összes vezető alakja, hiszen amúgy kiszorítanak minket. Mentek az események után. Majd jött 2020, a Covid-válság 2022, a háború és a »rendkívüli rezsimek« parlamentet időről időre felfüggesztő, lényegtelenné varázsoló időszaka. A rezsim teljes fegyverben.

Minden kísérlet, ami arra irányult, hogy ezt az intézmények közé szorított ellenzéket meghaladja, értelemszerűen ez utóbbiak kemény vagy éppen behízelgő rosszallásával szembesült, és mindeddig elbukott. Az ellenzéki pártokat terveiből kihagyó, spontán rendszerellenes mozgalmak rendre megkapták az amatőr, »civilkedő« és rombolóan apolitikus címkéket, az elégedetlenségből, dühből a választások idejére mindig egyfajta mérlegelő bosszúságot faragott az ellenzéki kommunikációs offenzíva. A tömegből így lett választó, a népvezérből képviselő, a változás ígéretéből pedig a kétharmados vereségek után a »reprezentáció« ígérete.

És most elérkezett a botrány, a sohasem látott szégyen, amit a kormánypártnak valahogyan helyre kéne tennie, de nem tudja:

A tömeg eközben visszatért az agorára – a Hősök terére, a »nagy dolgok« véghezvitelének klasszikus magyar díszletei közé. Mögötte az elmúlt 14 évben és az elmúlt 35 évben megalázottak, megnyomorítottak, és kivetettek még nagyobb tömege áll, reménykedve.

Az est »házigazdája« azonban első tettként az »intézmények« felé irányítja őket, hangsúlyozva, »képviseleti demokráciában élünk«. A morajló tömegre viszont onnan elidegenedett, üres fecsegés felel. Ők képviselnék a pénteken összegyűlteket? Nem úgy tűnik.

Ha pedig ők nem, akkor mégis kik? Egyáltalán szükséges az, hogy képviseletet válasszanak? Ez a következő évek eddigi legnagyobb kérdése.”

***

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner