„ (...) Mára elérkezett a »szép a rút és rút a szép« világa, minden deviáns, undorító és természetellenes apoteózisa, ma már »csak« leírhatatlan külsejű kocsonyás közegek olvasnak fel meséket az ovisoknak, akik ezt követően felkeresik a »maszturbálószobát«, és ott tesznek, amit tesznek. Ma a kulturális évad díszmegnyitójának fő műsorszámaként anyaszült meztelenre vetkőzött rútak, hájasak, nyüzügék, férfiből lett »nők« és nőből lett »férfiak«, betegek, sánták és bénák vonaglanak a színpadon, miközben hintőport szórnak magukra. Ez lett a művészet. Itt, a szomszédban, Ausztriában.
Ma kutyának öltözött elmebetegek tüntetnek a berlini főpályaudvaron és jogokat követelnek maguknak. Innen nézve a pestises hulla szájából az obulust kilopó Hippia egyenesen Szent Johannának tűnik. Ma »zöld« elmebetegek üzennek hadat a körhintáknak, a szomszéd sarkon meg seprűnyélre szerelt plüss lófejeken »lovagolnak« másik elmebetegek, a közönség pedig sikoltozva tombol.