A nőben lakozik valami mély, ősi erő, valami megzabolázhatatlan, amitől rettegnek a férfiak. És ennek a gyökere a nő szexualitása. Ami azonban közel sem csupán a testisége! És legfőképpen nem korlátozható a mellére, a fenekére, no meg a kacsaszájra. Ez a letaglózó erő benne rejlik egy oldalról odavetett játékos pillantásában, egy apró, a férfit szinte figyelemre sem méltató, kacér mosolyában vagy abban, ahogy képes hosszú, hullámos, selymes haját vidáman dobálni a tavaszi napsütésben.
A nő egy csoda. És nézzétek, mi lett belőle? Egy felfújt guminő kacsaszájjal. Egy tárgy, amit használnak. És ha végeztek vele, kidobják.
És vannak nők, aki ezt hagyják, sőt ezt akarják, ilyenek akarnak lenni. Mert végtelenül gyenge az önbizalmuk és elhiszik, hogy csupán ennyit érnek.
Egy egész iparág épült arra, hogy a nő agyát kimossa és arra hipnotizálja, hogy ilyennek kell lenniük: felfújt mell, felfújt fenék, felfújt száj. Kacsaszáj. És képesek milliókat kidobni azért, hogy ilyenre operáltassák magukat. Pedig azok a férfiak, akiknek ez tetszik, soha észre sem fogják venni azt, hogy ki ők valójában.
Nem kárhoztatni vagy megvetni akarom ezeket a nőket,