Imponál, ahogyan Orbán kiáll a nemzeti érdekekért – Curtis a Mandinernek

Azt hallani, extrém szoros a kapcsolata az édesanyjával. Hogyan alakult így?
Sajnos korán elment az édesapám. Tizennégy éves voltam, amikor elveszítettem, ma is rettenetesen hiányzik. Emlékszem, édesanyám három-négy helyen dolgozott, hogy mi, gyerekek ne szenvedjünk szükséget semmiben. Hajnal három órakor kelt, négykor már Újpesten takarított, aztán ment tovább egy másik helyre. Majd hazajött, ebédet főzött, és indult a következő műszak.

Hogyan tudta később meghálálni mindezt?
Sosem fogom tudni, egy élet is kevés ahhoz, de amióta rendeződtek a dol­gaim, sokkal többet tudok neki segíteni. Nemcsak anyagilag támogatom, hanem minden más módon is. Elviszem vásárolni, elkísérem az orvoshoz, szóval igyekszem segíteni a mindennapokban. Összefogtunk a testvéreimmel, és nem engedjük azt sem, hogy dolgozzon. Rá jellemző módon természetesen tiltakozott, sírva kérdezte: akkor ő mostantól semmirekellő lesz? Szerencsére jól érzi magát, imádja az unokáit, mi pedig talán valamit vissza tudunk neki adni mindazért a sok jóért, amit értünk tett.

És milyen a viszonya a kisfiával? Köztudomású, hogy elváltak az édes­anyjával.
Nem hétvégi apuka vagyok, az életem Doncsi körül forog, hozom-viszem az óvodába, sokat vagyunk együtt. Most is itt van velem.