Annyi kérdés merül fel bennem, annyira szívesen vitáznék erről Batka Zoltánnal! Az újságíró azt azért elismeri, hogy voltak túlkapások is, ám úgy fogalmaz: „más kérdés, hogy könnyű utólag fotelből jogászkodni és megint más dolog kisrendőrként órákon át helyben állni úgy, hogy közben potyog rá a térkő, de nem hátrálhat meg, mivel akkor a közösséget kiszolgáltatja az elszabadult gyűlöletnek”.
Aztán megemlíti, hogy a tüntetők kemény magja „agresszív szélsőjobbosokból állt”.
Bár akkor, 13 éves fejjel nem voltam kint az utcákon, az ismerősök és rokonok beszámolói, valamint az azóta megjelent vizsgálatok, kutatások bőségesen elegendőek ahhoz, hogy megállapítsuk: Batka nemhogy ferdít, hanem szándékosan hazudik, és így próbálja ráhúzni a szélsőjobbos jelzőt a döntően békés demonstrálókra, akiknek egyetlen vétke az volt, hogy
el merték küldeni a picsába a Ferit.
Nem szobrot érdemelnek azok a rendőrök, akik a hallatlanul agresszív támadásokat végrehajtották, hanem további szigorú vizsgálatokat, hogy még pontosabban kiderüljön, pontosan ki és mit csinált; aztán pedig újabb ítéletekre lenne szükség mindazok ellen, akik ott és akkor parancsba adták azt, amit soha nem lett volna szabad.
2006 szeptemberében és októberében egy nemzetet aláztak meg.
Batka Zoltánt szívesen beültetném szépen egy padba Németh Péter főszerkesztővel együtt, és arra kárhoztatnám őket, hogy hosszú órákon át nézzék a túlkapásokról készült archív videófelvételeket. Bár lehet, hogy nekik jobban fájna, ha az Elk*rtukat kéne.
(Nyitókép: MTI/Füzesi Ferenc)