A Népszava publicistája hőssé avatná a gyurcsányi rendőrterror kiszolgálóit. Ennek gátat kell szabni, sőt – ennél akár tovább is mehetünk.
Hiába telt el több mint másfél évtized a 2006-os brutális rendőri túlkapások óta, időről időre előkerül a téma. Az év első (és talán minden eddiginél meghökkentőbb) szemkilövető-megemlékezését Batka Zoltán hozta el, aki a Népszava hasábjain arról értekezett, hogy bizony fontos lenne szobrot emelni a „hősöknek”.
Természetesen nem azokra gondolt, akiknek eltörték a kezét, kilőtték a szemét, vagy akiket vízágyúztak és jogellenesen zártak rácsok mögé,
hanem ellenkezőleg – azokra, akik politikai utasításra leverték az akkori miniszterelnök ellen utcára vonulókat.
Ezt is ajánljuk a témában
Az újságíró nehezményezi, hogy „a rendőrök egy kanyi vasat sem kaptak a helytállásukért”.
Nem ismeretlen ez a metódus a honi balliberális oldaltól: emlékezhetünk arra, hogy a Partizán egy korábbi adásában Gálvölgyi János bicskanyitogató módon beszélt a 2006-os eseményekről. „Ez egy felbérelt puccs volt a Gyurcsány ellen, aminek nagyon sokan bedőltek.
Ha valaki elolvasta volna azt a Gyurcsány-beszédet, az őszödit, akkor tudná, hogy nem arról szólt, amit kiforgattak, és felhasználtak arra, hogy szétbasszák, szarják az egész várost.”
A Népszava szerzője sem szakadt el ettől a világtól. Hétfői eposzát úgy indította, hogy ha a 2006-ban megsérült tüntetők szobrot kapnak, „minimum ott kell állnia mellette a szolgálatteljesítés közben megsérült rendőrök emlékművének is.
Akik életük kockáztatásával is megvédték a város népét a szervezetten fellépő szélsőjobbos utcai harcosok pogromjától”.
Szélsőjobbos utcai harcosok pogromja. Az.
Vajon Batka mit gondol '56-ról? Oly' kíváncsi lennék.
Tán ellenforradalom volt a Népszava publicistája szerint?
Miért kapnának szobrot azok a rendőrök, akik azonosító nélkül, gumilövedékkel lőttek a tömegbe?
Ezt is ajánljuk a témában
A közéleti szereplő szerint Batka Zoltán nagyon úgy tűnik, hősökké emelné a 2006-os rendőrterror résztvevőit.
Annyi kérdés merül fel bennem, annyira szívesen vitáznék erről Batka Zoltánnal! Az újságíró azt azért elismeri, hogy voltak túlkapások is, ám úgy fogalmaz: „más kérdés, hogy könnyű utólag fotelből jogászkodni és megint más dolog kisrendőrként órákon át helyben állni úgy, hogy közben potyog rá a térkő, de nem hátrálhat meg, mivel akkor a közösséget kiszolgáltatja az elszabadult gyűlöletnek”.
Aztán megemlíti, hogy a tüntetők kemény magja „agresszív szélsőjobbosokból állt”.
Bár akkor, 13 éves fejjel nem voltam kint az utcákon, az ismerősök és rokonok beszámolói, valamint az azóta megjelent vizsgálatok, kutatások bőségesen elegendőek ahhoz, hogy megállapítsuk: Batka nemhogy ferdít, hanem szándékosan hazudik, és így próbálja ráhúzni a szélsőjobbos jelzőt a döntően békés demonstrálókra, akiknek egyetlen vétke az volt, hogy
el merték küldeni a picsába a Ferit.
Nem szobrot érdemelnek azok a rendőrök, akik a hallatlanul agresszív támadásokat végrehajtották, hanem további szigorú vizsgálatokat, hogy még pontosabban kiderüljön, pontosan ki és mit csinált; aztán pedig újabb ítéletekre lenne szükség mindazok ellen, akik ott és akkor parancsba adták azt, amit soha nem lett volna szabad.
2006 szeptemberében és októberében egy nemzetet aláztak meg.
Batka Zoltánt szívesen beültetném szépen egy padba Németh Péter főszerkesztővel együtt, és arra kárhoztatnám őket, hogy hosszú órákon át nézzék a túlkapásokról készült archív videófelvételeket. Bár lehet, hogy nekik jobban fájna, ha az Elk*rtukat kéne.
(Nyitókép: MTI/Füzesi Ferenc)
A két botoșani rendőr elítélése egy többszereplős korrupciós ügy része.
Igazoltatás elől próbált menekülni egy férfi.
A zaklatott férfi arcát látva rögtön tudta a rendőr, baj van.
„Haver, hagyjuk ezt az egészet, menjetek innen. Ez itt van, igyatok egy kólát” – mondta a férfi.
„Mielőbbi felépülést kívánunk, az életmentésben résztvevőknek gratulálunk!” – írta a mentőszolgálat.
Egy pince födéme nem bírta a 3,5 tonnás súlyt a VII. Kerületben.
Munkahelye elvesztését kockáztatja, aki a táppénzzel csal.
