„Juszt László a Facebookon még mindig szaporítja a suttyó beszólásait. Bolgár György időnként feltűnik valamilyen rádióban, vég nélkül szórja pártállami fordulatait. Havas Henrik hasonmásait, a tudatlan prolikat szórakoztatja rögeszmés posztjaival. Lengyel Lászlót hallgatva pironkodva arra gondolunk, hogy bár százból százegyszer tévedni szokott, örökös helyet bérel a baloldali tájékoztatásban.
Felbukkan néha Surányi György, aki a múlt század utolsó harmadának közgazdászaként bukott bele a saját agymenéseibe. Kuncze Gábor igyekszik szellemes lenni, halljuk is foga csikorgatását próbálkozás közben. Gyűlölködő riposztjai közben Gálvölgyi János is viccelődik persze, ahogyan a Heti hetes »sztárjához« illik. Farkasházy Tivadar olykor nyilatkozik a baráti sajtónak, hogy ő milyen eredeti és sikeres ember. Felsorolhatnék még harminc-negyven idősödő közszereplőt a baloldali nyilvánosságból, nagyjából ennyien maradhattak, de inkább ne tegyük, felesleges volna, mindenki ismeri őket.
A kompánia tagjai mindannyian betöltötték a hetvenedik évüket, és mégis úgy tesznek, mintha övék volna a jövő a hazai közéletben. Hát nem az övék. Hanem azoké, akik számolhatnak még aktív évtizedekkel, és van elég tudásuk és tapasztalatuk, hogy valami jót cselekedjenek.
A nyugdíjas baloldaliak ugyanis nem józanul ítélnek, rendszerint hülyeségeket beszélnek. Erről bárki meggyőződhet, aki pár percig meghallgatja soros jövendőmondásukat, ködös jóslataikat, indulatos kirohanásaikat. De ami momentán a legfeltűnőbb: szemmel láthatóan fogalmuk sincs arról, milyen országban élnek.
Egyszerűen nem értik, mennyire kinyílt a világ az új nemzedékek számára. Hogy mindenkinek akad munkája, aki dolgozni akar, hogy sokkal jobban élnek az emberek, mint tizenöt éve, és hogy őket, a nagy megmondókat – saját támogatóikat is beleértve – pusztán nosztalgiából hallgatják meg egyáltalán. Hogy a falvakban mi a helyzet, hogy a cigánysággal mi lesz, hogy milyen életet él egy nagycsalád, arról sem őket kell megkérdezni. Fogalmuk sincs egy csomó fontos körülményről, hiszen régen elveszítették a kapcsolatot a társadalommal, begubóztak, egymást látogatják, csakis a sajtóból tájékozódnak.”