Vicc az egészben az, hogy a hagyományos magyar oktatásnak része volt a művészettörténet oktatás, nem is véletlenül.
„Mai hír, hogy jövőre már választható tárgyként sem lesz elérhető a művészettörténet, mint önálló tárgy, és érettségizni sem lehet majd belőle. A Magyar Tudományos Akadémia közleményben tiltakozik, jogosan.
Az egész egy megmagyarázhatatlan, bődületes badarság. Közhelyszerű állítás az, hogy vizuálisan túlszaturált korban élünk. A mai fiataloknak annyi vizuális ingerrel kell megküzdeni, mint korábban szinte soha, aki ezek után a művészettörténetet feleslegesnek tartja, nem igazán tudja felmérni hol és mikor él.
Ráadásul teszi ezt egy olyan kormány, amely az európai zsidó-keresztény hagyományok büszke védelmezőjének tartja magát. A hagyományunk egy jelentős része képzőművészet, zene, építészet nem tett még rosszat élő embernek, ha megtudta mondani kicsoda Ferenczy István. Amúgy a vicc az egészben az, hogy a hagyományos magyar oktatásnak része volt a művészettörténet oktatás, nem is véletlenül. Ezért ez a lépés rombolja a magyar hagyományokat.
Csák János a miniszteri meghallgatásán azt mondta, hogy a kultúrpolitika azért is fontos, mert a kultúra GDP-t termel. Tehát, hogy nem. Vannak igenis nem pénzre váltható értékek. Tudom, hogy nem készít fel senkit a munkaerőpiacra, ha tud két mondatot a Magányos Cédrusról, de attól még fontos. A kultúra nem azért fontos, mert termel GDP-t, hanem azért, mert azért termelünk GDP-t, hogy közösen kultúrát hozzunk létre, és kulturális közösség legyünk.”
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor