„Horthy és Kádár apánk után így azután lesz, sőt talán már van Orbán apánk is. Nem akárki feltételezi ezt, hanem Romsics Ignác, a neves történész, akinek szavaira hivatalból odafigyel a közélet kérdéseiben eligazodni vágyó ember.
Azzal érvel a tudományát politikai aprópénzre váltó Romsics, hogy a felelős, dönteni tudó és akaró állampolgárok nevelésének programját sem a Horthy-, sem a Rákosi-, sem a Kádár-rendszer nem karolta fel, jobban megfelelt nekik az alattvalói mentalitás. De nem karolták fel a rendszerváltás utáni kormányok sem. Helyben is vagyunk, borítékolható, hogy hamarosan újabb utcai balhékat rendeznek a kockás inges tanárok, amiért Orbán apánk a saját alattvalóinak nevelését várja el tőlük ahelyett, hogy libernyákvédelmi törvényt alkotna arról, hogy mindenki azt csinál, amit akar.
A csekély értelmű Pankotai Lilik számára készül itt muníció annak érdekében, hogy ne csupán az egy mondatba foglalható férfi nemi szervek minél magasabb számával tudják érzékeltetni elkötelezettségüket a modern oktatási módszerek és nevelési elvek iránt, hanem tudományos meggyőződésükké válhasson, hogy itt nincs se demokrácia, se diktatúra, hanem valami vegyes rendszert vagyunk kénytelenek elviselni, ami azért inkább horthysta jegyeket mutat. (...)
Bár gyanítom, Romsics úr a kiegyezést a két megosztó emlékezetpolitika között úgy képzeli, hogy mi befogjuk a szánkat, behúzzuk fülünket-farkunkat, és bárgyún nézzük, ahogyan a globalistává vedlett posztkummunisták visszaszerzik a hatalmat. Mivel a történelmi tapasztalatok alapján ez nem lehetséges, arra kérném a professzor urat, hogy abban segítsen az övéinek, találjanak hatékonyabb eszközöket a mi elviselésünkre, mert minősítheti akárhogyan a választási rendszert, az mégis arról szól, hogy az győz, aki több szavazatot kap.
Ha ez nem így lenne, nem nyögné Budapest a Gyurcsány által kézivezérelt Karácsony Gergely szerencsétlenkedését, és más településeken sem osztogathatnának maguknak busás jutalmakat a balliberálisok. De ami a legfontosabb, ne fenyegetőzzön senki polgárháborúval. ”
Nyitókép: Romsics Ignác történész (Fotó: Szabad Föld/Kállai Márton)