Pressman szerint az orosznál is durvább a magyar szuverenitásvédelmi törvényjavaslat, miközben az amerikainál is messze enyhébb

Komoly aggályokat – serious concernt – fejezett ki a nemrég az Országgyűlés elé került szuverenitásvédelmi törvényjavaslattal kapcsolatban David Pressman amerikai nagykövet. Szerinte a törvényjavaslat „a független civil társadalom és a médiaszervezetek kriminalizálására vagy megfélemlítésére irányulhat”, s az nagyon veszélyes. Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Magyarország „nem ezt az utat választja”, azaz nem fogadja el a törvényt, illetve utalt arra is, hogy szerinte a magyar szuverenitásvédelmi törvénycsomag a putyini Oroszország hasonló jogszabályához képest is messze durvább.

Lapunk az amerikai jogállamiság szakkérdéseivel ritkán foglalkozik, most azonban kivételt tettünk: ma kora délután óta elérhető honlapunkon az amerikai szuverenitásvédelmi törvény, a külföldi ügynökök bejegyzéséről szóló törvény (Foreign Agents Registration Act, azaz FARA) teljes magyar szakfordítása. Az alábbiakban összevetjük a magyar szuverenitásvédelmi törvényt az amerikaival –

Miről is szól a szuverenitásvédelmi törvény?

A Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető által benyújtott szuverenitásvédelmi törvénycsomag több fontos részből áll. Központi eleme a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozása, de tartalmaz módosításokat a Büntető Törvénykönyvhöz és a választási eljárásról szóló törvényhez is.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal a törvényi definíció szerint „elemző, értékelő, javaslattevő és vizsgálati tevékenységet folytató autonóm államigazgatási szerv” lesz majd, amely kidolgozza a szuverenitási kockázatok értékelésének módszertanát, éves szuverenitásjelentést készít, illetve adatokat – köztük minősített adatokat – gyűjt Magyarország szuverenitásával kapcsolatos kérdésekben minden érintett szereplőtől. Ezek lehetnek állami és önkormányzati szervek, más szervezetek és személyek, illetve olyan szervezetek, akiket a hivatal vizsgálat alá von.

Vizsgálatot a hivatal akkor kezdeményezhet, ha külföldi állam, szerv, szervezet vagy személy részéről dezinformációs, illetve a demokratikus döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységet észlel, melyek Magyarország szuverenitását „sérthetik vagy veszélyeztethetik”. A tavalyi országgyűlési választások után „guruló dollárok” vagy „dollárbotrány” néven elhíresült ellenzéki kampányfinanszírozási ügyre reagálva külön pontban rögzíti a törvény, hogy az SZVH „feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenységet támogatnak”.

Az SZVH vizsgálatai során a vizsgált szervezetek, illetve állami vagy önkormányzati szervek birtokában lévő összes adatot megismerheti, lemásolhatja, s tőlük írásbeli és szóbeli felvilágosítást is kérhet.

Btk és választási törvény

Az SZVH munkáját jogilag körülbástyázandó a törvénycsomag tartalmaz egy Btk-szigorítást, mely szerint a jelölő szervezetek tiltott külföldi támogatást, vagy „e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külfölditámogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt” felhasználó tagjai maximum három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők.

A választási eljárásról szóló törvény annyiban módosul, hogy a jelölő szervezeteknek bejelentésükkor nyilatkozniuk kell arról, hogy külföldi támogatást, „jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől származó támogatást, névtelen adományt vagy ezekből származó vagyonelemet” az adott választási kampányban nem használnak fel. Ezt az ÁSZ ellenőrizheti, s e szabály megsértése esetén a tiltott támogatás kétszeresét szabhatja ki büntetésül.

már amennyiben a liberális média nem kíván a jövőben választásokon jelöltet indítani.

Mindeközben Amerikában

Miközben a magyar szuverenitásvédelmi törvénycsomag kulcsszereplője egy vizsgálódáson kívül jóformán semmi másra nem jogosult autonóm államigazgatási szerv – olyan, csak még jóval kevésbé „harapós”, mint a NAIH, a Nébih, a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Integritás Hatóság –, valamint a független bíróságok, Amerikában a FARA-törvény kulcsfigurája a mindenkori legfőbb ügyész. Az Egyesült Államokban ez az ember – aki az elnök közvetlen politikai kinevezettje – egyszerre az igazságügy-miniszter is. Az amerikai ügynöktörvénnyel kapcsolatos nyilvántartást az ő hivatala vezeti, minden ezzel kapcsolatos bejelentést neki kell megtenni, és a messzemenőkig az ő hatáskörébe tartozik eldönteni, melyik ügynöknek milyen szigorú nyilvántartásbavételi követelményeknek kell megfelelnie.

Ha Magyarország az amerikai ügynöktörvényt léptetné életbe, akkor arról, hogy melyik külföldi ügynöknek titulált szervezetet mennyire egzecíroztassák állami vizsgálatokkal,

nem egy hivatal és nem is a bíróságok.

Az ügynöktörvény részletei

Az amerikai FARA-törvény jóval szélesebb körre terjed ki, mint a magyar szuverenitásvédelmi törvénycsomag: míg a magyar törvényjavaslat a választáson jelölteket állító jelölő szervezetekre, illetve az őket támogató jogi személyekre koncentrál, addig a FARA-törvénynek mindenki alanya, aki „ügynökként, képviselőként, alkalmazottként vagy beosztottként jár el, vagy bármely személy, aki bármilyen más minőségben egy külföldi megbízó vagy olyan személy megbízásából, kérésére, irányítása vagy ellenőrzése alatt jár el, vagy olyan személy, akinek bármely tevékenységét közvetlenül vagy közvetve egy külföldi megbízó felügyeli, irányítja, ellenőrzi, finanszírozza vagy támogatja”.

Őket nem csak akkor érinti, ha választáson indulnak,

Fontos, hogy az amerikai ügynöktörvény határozott kivételként említi az újságírókat, hír- és sajtószolgálatokat – de őket is csak akkor, ha amerikai jogszabályok szerint szerveződtek.

A „külföldet” a FARA a magyar szuverenitásvédelmi törvényhez hasonlóan tágan definiálja: „külföldi kormány” mindenki, aki az USA-n kívül bármely más országban vagy országrészben de jure vagy de facto szuverén hatalmat gyakorol, vagy ilyen hatalomgyakorlók bármely alcsoportja, ügynöksége.

Mitévő legyen az ügynök?

A fent részletezett ügynöki tevékenység Amerikában alapvetően tilos – ilyen tevékenységet csak akkor lehet végezni, ha az ügynök nyilvántartásba véteti magát a legfőbb ügyésznél, aki, mint fentebb levezettük, egyben igazságügy-miniszter és az elnök politikai kinevezettje.

A nyilvántartásba vételhez az ügynöknek (ügynökvállalkozás esetén az összes igazgatónak) közölnie kell nevét, minden telephelyének és lakhelyének címét az Egyesült Államokon belül és azon kívül, maga és cégtársai állampolgárságát, alkalmazottainak teljes listáját azok munkaköreinek egyenkénti részletezésével, az összes külföldi megbízó nevét és címét, azt, hogy milyen ügyben jár el az érdekében, és azt, hogy mennyiben finanszírozza, támogatja, irányítja, tulajdonolja megbízóját külföldi kormány.

Közölnie kell pontosan azt is, hogy milyen összegben járult hozzá bármely politikai hivatalra irányuló választási kampányhoz, előválasztáshoz, gyűléshez – csak semmi anonim adományládikó. S ha ez mind nem lenne elég, még le kell adnia minden olyan adatot, amelyet  „a legfőbb ügyész a nemzetbiztonság és a közérdek kellő figyelembevételével időről időre megkövetelhet”. Mindezt nem minden választási nyilvántartásba vételkor, hanem folyamatosan, hathavonta, de ha a legfőbb ügyész úgy akarja, gyakrabban is.

Kivéve a gyevi bíró

A fenti információkat a legfőbb ügyész nyilvánosságra is hozza. Van azonban transzparens és jogállami kivétel is a szigorú nyilvántartásba vételi szabályok alól: ő egészen konkrétan a gyevi bíró. Azaz kivétel 

Az elnök politikai döntésével a nyilvántartásba vétel alól mentesített ügynökökről sem a legfőbb ügyésznek, sem a nyilvánosságnak nem kell tudnia semmit.

Ha pedig a külföldi ügynök bármiféle információs anyagot terjeszteni kíván, negyvennyolc órával a terjesztsé megkezdése előtt két példányt le kell adnia belőle a legfőbb ügyésznél, s a terjesztett anyagra jól láthatóan rá kell írnia, hogy külföldi megbízó érdekében terjeszti azt. Ha az ügynök a kormányzat bármely intézménye, vagy bármely kongresszusi képviselő, illetve bizottság számára „politikai propagandát” juttat el, vagy tőle információt kér, ezt szintén csak úgy teheti meg, ha „propagandájában” vagy kérelmében világosan jelzi, hogy külföldi megbízója érdekében jár el.

Minderről az ügynöknek ügynöki tevékenysége teljes ideje alatt, valamint annak befejezése után még három évig nyilvántartást kell vezetnie – más dolga nincs is.

Az amerikai ügynöktörvény tehát a magyar szuverenitásvédelmi törvénycsomagnál lényegesen szigorúbb szabályozás. Független állami hivatal helyett egy közvetlen politikai kinevezettnek ad lehetőséget az új magyar törvényjavaslatnál sokkal szélesebb körben ellenőrizni a külföldről finanszírozott, támogatott vagy irányított szervezetek tevékenységét, kommunikációját, messze súlyosabb büntetéseket szabhat ki – s tökéletesen intranszparens módon, teljesen egyéni ízlés szerint, „pofára” beleszólhat a törvény alkalmazásába mind a legfőbb ügyész, mind az Egyesült Államok elnöke.

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd