Fellélegezhetünk: hiába rúgta fel az évtizedes egyezményt Putyin és Zelenszkij, Magyarország biztonságban van
Advent negyedik vasárnapján jó hír jött.
A Facebookra feltöltött képekről egyszerre ordít a kivagyiság, a pökhendiség és az álszent ájtatoskodás.
„Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában a… pökhendiségről. Bevallom, nekem először ez jutott eszembe, amikor megláttam a magyar külügyminisztert Accrában, Ghána fővárosában kopott farmerban és egy szál pólóban jattolni a helyi katolikus pappal. Mindezt ráadásul zsebre dugott kézzel, miközben Ebenezer atya, a szóban forgó pap, talpig fehér papi palástban, mondhatni teljes munkaruhában mutatta be a misét. Az apropó az adventi hajnali mise, az úgynevezett rorate volt, amit – állítólag – a világ minden kincséért sem hagyna ki a magyar diplomácia első embere.
A Facebookra feltöltött képekről egyszerre ordít a kivagyiság, a pökhendiség és az álszent ájtatoskodás. Mert Szijjártó természetesen méregdrága, testre feszülő olasz divatpólóban ment el a misére, miközben a kísérete tagjai a diplomáciai etikettnek jobban megfelelő sötét nadrágban és fehér ingben vettek részt a nem hivatalos programon a templomban. Nem látszott rajtuk az áhítat, sokkal inkább a stressz. Volt már ugyanis olyan magyar diplomata, akinek azért kellett sürgősen távoznia a posztjáról, mert nem intézte el, hogy a szuper-luxus szállodában, ahol a külügyminiszter megszállt, csak az ő kedvéért külön kinyissák hajnali 6 órakor az edzőtermet. Egy hajnali mise megszervezése Afrikában legalább ennyi buktatót rejt magában. Ennyit a magyar diplomata-stresszről.
Ami még ennél is sokkal riasztóbb, az a magyar kormánytagokra így karácsony előtt pánikszerűen rátörő álszent áhítat, ami mindet átitat. Mert a vallásosság, a hit magánügy, mondhatni szent belső meggyőződés. Csak a pojácák és a vallási fanatikusok csinálnak belőle közügyet. Márpedig a ghánai hajnali mise fotódokumentálása a Facebookon, akárcsak Novák Katalin köztársasági elnök reggeli ájtatoskodása a Mátyás-templomban azonnal közüggyé válik, amint nyilvánosságra hozzák. Amúgy több mint kétszáz évvel a francia forradalom után, amelynek egyik vívmánya éppen az állam és az egyház szétválasztása volt. Semmi közünk hozzá, hacsak nem tolják a képünkbe, úton-útfélen.
A Nagy Szent Állami Áhítatról meg csak annyit, hogy szerintem nincs egyetlen pontja sem a Tízparancsolatnak, amit ezek az ájtatosmanók, üzemszerűen meg nem szegtek volna az elmúlt tizenhárom évben…”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay