„Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában a… pökhendiségről. Bevallom, nekem először ez jutott eszembe, amikor megláttam a magyar külügyminisztert Accrában, Ghána fővárosában kopott farmerban és egy szál pólóban jattolni a helyi katolikus pappal. Mindezt ráadásul zsebre dugott kézzel, miközben Ebenezer atya, a szóban forgó pap, talpig fehér papi palástban, mondhatni teljes munkaruhában mutatta be a misét. Az apropó az adventi hajnali mise, az úgynevezett rorate volt, amit – állítólag – a világ minden kincséért sem hagyna ki a magyar diplomácia első embere.
A Facebookra feltöltött képekről egyszerre ordít a kivagyiság, a pökhendiség és az álszent ájtatoskodás. Mert Szijjártó természetesen méregdrága, testre feszülő olasz divatpólóban ment el a misére, miközben a kísérete tagjai a diplomáciai etikettnek jobban megfelelő sötét nadrágban és fehér ingben vettek részt a nem hivatalos programon a templomban. Nem látszott rajtuk az áhítat, sokkal inkább a stressz. Volt már ugyanis olyan magyar diplomata, akinek azért kellett sürgősen távoznia a posztjáról, mert nem intézte el, hogy a szuper-luxus szállodában, ahol a külügyminiszter megszállt, csak az ő kedvéért külön kinyissák hajnali 6 órakor az edzőtermet. Egy hajnali mise megszervezése Afrikában legalább ennyi buktatót rejt magában. Ennyit a magyar diplomata-stresszről.