Ki mondja meg, ki a szélsőséges

„Néhány hete egy német labdarúgó mérkőzésen a Leverkusen szurkolói molinójukra azt írták: csak két nem létezik. Lett persze Germániában nagy elhatárolódás és szélsőségesezés, hiszen a németeknél 2019 óta törvénybe van iktatva a három nem. (És ez nem a Trianon, vagyis a nem, nem, soha.) Nálunk Magyarországon az alkotmányban is benne van, hogy az apa férfi, az anya nő, tehát nálunk (még) az számítana szélsőségesnek, ha valaki kiírná, hogy 3 (vagy 25) nem létezik. A mi focidrukkereink persze ennél normálisabbak, tehát fel sem merül ilyesmi, de ha megtörténne, legfeljebb a konzervatív publicisták kicsit háborognának, kicsit nevetgélnénk, de nem indulna a bolondok ellen eljárás.

A minősítgetéseknek egy másik fajtája, amikor az ellehetetleníteni kívánt ellenfelet valamely történelmi borzalomhoz hasonlítva akarják lejáratni. A baloldali sajtó ezt alkalmazza, amikor újabban az Orbán-kormány és az ötvenes évek között próbál párhuzamot vonni.

Ez pont annyira abszurd, igaztalan, történelmietlen és az akkori rezsim meghurcoltjainak a megalázása, mint korábban a nácikkal és Hitlerrel vont párhuzam. Ez azért is veszélyes, mert ha az ember azt hallja, hogy a Fidesz olyan, mint az MDP vagy az NSDAP, Orbán pedig egy Rákosi vagy egy Hitler, akkor az erről fogalmatlan állampolgár azt gondolhatja: na, ilyen a diktatúra, ilyenek a diktátorok, ilyen volt Sztálin, Rákosi, Hitler, hát ez azért nem is olyan durva. Másfelől Orbán fiatal(abb) hívei úgy is gondolkodhatnak: ha Orbán (aki szemlátomást demokrata, hazafi stb.) olyan, mint Rákosi vagy Hitler, akkor azok is derék emberek, és csak az Orbánról is mindent összehazudozó stand up-osok, színészek és újságírók keltették róluk azt a tévképzetet, hogy gazemberek voltak.

Itt aztán végképp kicsúszik a talaj a lábunk alól, és csakugyan minden zavarossá válik. No, ott aztán lehet halászni…”

Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP