1990-től a marosvásárhelyi Látó című szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, 2008 és 2019 között pedig főszerkesztője volt. Verseket 1977-től, gyermekverseket 1981-től közölt, félszáznyi kötet szerzője. Verseiből több nyelven, több változatban is készültek fordítások. A negyedik Forrás-nemzedék vezéralakja, a kortárs magyar költészet kiemelkedő alakja. Virtuóz formaérzékkel verselő költő, verseiben számos kultúrtörténeti és művészeti utalás jelenik meg.
Válogatta Marin Sorescu Kábulat című verskötetét, Federico García Lorca Legszebb verseit. Saját kötetei: a Tengerész Henrik intelmei; Tűzföld hava; Költözködés; Lelkem kockán pörgetem; Üdvözlet a vesztesnek; És Christophorus énekelt; Scintilla Animae (esszék); Jack Cole daloskönyve; Adventi fagyban angyalok; Saltus Hungaricus; Fragmentum; Kompletórium; Csipkébűl tekert gúzs. Jegyzetek a magyar manierizmus kérdésköréhez; Téli prézli; Aranyos vitézi órák; Szabadvendég (szonettkoszorú); Fattyúdalok; Tengerész Henrik búcsúzik; Porcus Hermeticum (limerickek); Überallesbadeni dalnokversenyek; Hazatérés Hellászból – Kavafisz-átiratok; Álmatlan ég; Időmadárkönyv (69 haiku); Sötét tus, néma tinta; Jack Cole daloskönyve címmel jelentek meg.
Gyermekverseiből is több kötetet adtak ki: Kótya-lapótya; Manótánc; Miénk a világ; Egerek könyve; Dzsinbüge; Vásárhelyi vásár; A kártyázó kakadu; Víg toportyán; Hajnali csillag peremén.