A szerző az LMP – Magyarország Zöld Pártja társelnöke
Mindig örömmel olvasom Francesca Rivafinoli írásait. Stílusérzéke és vehemenciája mindig okot ad arra, hogy érvelésével komolyan foglalkozzak, az ugyanis a gondolatom, hogy aki ilyen meggyőződéssel képviseli a saját igazát, az biztosan alaposan végig is gondolta mindazt, amit állít.
Rivafinoli azt kifogásolta, hogy tiltakoztam a művészettörténet tantárgy beolvasztása ellen. A stilisztikai kritikáira most nem térnék ki, és én magam nem fogok az ő szövegeit illetően ilyen kritikákat megfogalmazni; különben olyanok lennénk mi ketten, mint az interneten vitatkozó bármely két kommentelő – annál pedig ez egy sokkal fontosabb téma.
Kezdjük az elejével.
A kérdés valójában az, hogy az új Nemzeti Alaptanterv alapján a közoktatás kellő mélységben foglalkozik-e művészeti örökségünk továbbadásával.
Erre az első válasz a következő: az új NAT az első 3 év után a 4–10. évfolyamon heti egy, a 11. és a 12. évfolyamon nulla órát szán a vizuális kultúrára.
Valószínűleg a kormányzatot mindig védelmező szerző sem tartja ezt az óraszámot elegendőnek, különben cáfolatában szerepeltek volna konkrét óraszámok, esetleg konkrét érettségi követelmények. Ami konkrét adatként szerepelt, az az, hogy milyen alacsony a számaránya azoknak a diákoknak, akik a művészettörténetet választják érettségi tárgyként. Ezért indokolt a megszüntetés, állította a szerző.
Nos, én megnyitottam a linket, amit Francesca Rivafinoli bemásolt; kérem, hogy ezt ő is tegye meg.
Bőven nem a művészettörténet-érettségi a legkevésbé népszerű a diákok között, ezt ő is láthatja. A kérdés ezért az, hogy miért pont ezt volt érdemes megszüntetni.
És itt térünk rá a lényegre: nem, a vizuális kultúra nem elegendő. Ami pedig most következik tőlem, az egy konzervatív érvelés.
Azt írják a vizuális kultúra tantárgy érettségi követelményeiben, hogy a lényeg az „alkotva befogadás” – tehát az, hogy nem választjuk szét, hogy ki az, aki képes alkotni, illetve ki az, akinek megtanítjuk a művészet befogadásának képességét. Fontos, hogy rajzoktatásban mindenkinek része legyen, a képességek oktatása is kétségtelenül fontos.
De a művészettörténethez kapcsolódó lexikális tudás egyenesen elengedhetetlen, és önmagában érték. Felkészít a munkaerőpiacra? Nem. De nem csak ez az oktatás feladata.
A civilizációnk egyik alapja. Nem véletlenül volt önálló része a tantervnek a kommunizmus előtt hagyományosan Magyarországon.