Nem, a vizuális kultúra nem elegendő. És ami most következik tőlem, az egy konzervatív érvelés.
A szerző az LMP – Magyarország Zöld Pártja társelnöke
Mindig örömmel olvasom Francesca Rivafinoli írásait. Stílusérzéke és vehemenciája mindig okot ad arra, hogy érvelésével komolyan foglalkozzak, az ugyanis a gondolatom, hogy aki ilyen meggyőződéssel képviseli a saját igazát, az biztosan alaposan végig is gondolta mindazt, amit állít.
Rivafinoli azt kifogásolta, hogy tiltakoztam a művészettörténet tantárgy beolvasztása ellen. A stilisztikai kritikáira most nem térnék ki, és én magam nem fogok az ő szövegeit illetően ilyen kritikákat megfogalmazni; különben olyanok lennénk mi ketten, mint az interneten vitatkozó bármely két kommentelő – annál pedig ez egy sokkal fontosabb téma.
Kezdjük az elejével.
A kérdés valójában az, hogy az új Nemzeti Alaptanterv alapján a közoktatás kellő mélységben foglalkozik-e művészeti örökségünk továbbadásával.
Erre az első válasz a következő: az új NAT az első 3 év után a 4–10. évfolyamon heti egy, a 11. és a 12. évfolyamon nulla órát szán a vizuális kultúrára.
Valószínűleg a kormányzatot mindig védelmező szerző sem tartja ezt az óraszámot elegendőnek, különben cáfolatában szerepeltek volna konkrét óraszámok, esetleg konkrét érettségi követelmények. Ami konkrét adatként szerepelt, az az, hogy milyen alacsony a számaránya azoknak a diákoknak, akik a művészettörténetet választják érettségi tárgyként. Ezért indokolt a megszüntetés, állította a szerző.
Nos, én megnyitottam a linket, amit Francesca Rivafinoli bemásolt; kérem, hogy ezt ő is tegye meg.
Bőven nem a művészettörténet-érettségi a legkevésbé népszerű a diákok között, ezt ő is láthatja. A kérdés ezért az, hogy miért pont ezt volt érdemes megszüntetni.
És itt térünk rá a lényegre: nem, a vizuális kultúra nem elegendő. Ami pedig most következik tőlem, az egy konzervatív érvelés.
Azt írják a vizuális kultúra tantárgy érettségi követelményeiben, hogy a lényeg az „alkotva befogadás” – tehát az, hogy nem választjuk szét, hogy ki az, aki képes alkotni, illetve ki az, akinek megtanítjuk a művészet befogadásának képességét. Fontos, hogy rajzoktatásban mindenkinek része legyen, a képességek oktatása is kétségtelenül fontos.
De a művészettörténethez kapcsolódó lexikális tudás egyenesen elengedhetetlen, és önmagában érték. Felkészít a munkaerőpiacra? Nem. De nem csak ez az oktatás feladata.
A civilizációnk egyik alapja. Nem véletlenül volt önálló része a tantervnek a kommunizmus előtt hagyományosan Magyarországon.
Egyetértek azzal, hogy Magyarországon a műalkotások értelmezéséhez szükséges a Biblia ismerete – hiszen az európai művészet zsidó-keresztény fundamentumú. Nemrég volt egy botrány Franciaországban: muszlim diákok fölháborodtak azon, hogy az iskolában a tanár megmutatott nekik egy reneszánsz festményt, amelyen meztelen alakok is láthatók voltak.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem tartják meg óráikat a tanárok. Hogy miért? Mert egész egyszerűen féltik az életüket. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
Akkor ezt szóvá is tettem, a jobboldali hozzászólók pedig kritizáltak, mondván, nem említettem meg, hogy a diákok muszlimok voltak. Rendben, ezt itt éppen korrigálom is.
De arra kérem önöket, vegyék figyelembe, hogy a felháborodásom onnan jön, hogy a magyar diákok sem fognak ilyen festményeket látni.
Azt írja a szerző, hogy nem baj, ha a diákok tanulnak „a tartós és jó párkapcsolat ismérveiről”. Egyetértek, de vegye tudomásul, hogy itt az európai civilizációban a művészetnél egyelőre nem találtunk ki jobb módot arra, hogy megtanítsuk egymásnak, milyen egy tartós és jó párkapcsolat. Tradicionálisan ezzel tanítottuk egymást ilyen fontos dolgokra.
Ne verjük szét ezt a tradíciót!
(Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt)
Ezt is ajánljuk a témában
Azok féltik az országot a tájékozatlanságtól és a csordaszellemtől, akik a Facebook algoritmusa által eléjük tett hírek alapján csodálkoznak rá többéves tényekre. Francesca Rivafinoli írása.
Beverwijk és Heemskerk mind az öt iskoláját bezárták a nyugalom helyreállítása érdekében.
A felvételt az Utah állambeli Közbiztonsági Minisztérium hozta nyilvánosságra.
Szinte bizonyosan életeket sikerült megmenteni.
Az anyanyelv nem magától értetődő – hanem kiharcolt érték és jog.
Sokan úgy vélik, a családtámogatások megkurtítása igazságot szolgáltatna a gyermekteleneknek, hiszen nem kell másokat finanszírozniuk. Ám a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát éppen azok a gyermekek biztosítják, akiket ma nevelnek fel a szülők, jelentős áldozatok árán. A rövid távú spórolás tehát végül éppen azok számára válik a legdrágábbá, akik most nyertesnek hiszik magukat.
Visszatérnek a jól megszokott hétköznapok, bele kell rázódni a tanév rutinjába. Gyermektraumatológusként ilyenkor évről évre a balesetek számának jelentős emelkedését látom. Kőnig Róbert írása.
Bayer Zsolt nem fogta vissza magát a Harcosok órájában: pszichopatának nevezte Magyar Pétert és Ruszin-Szendi Romuluszt, a lengyeleket pedig azzal vádolta, hogy háborúba akarják rángatni a régiót.
A honosított állampolgárok többsége is az AfD-re adta voksát.
