Sajátos megállapítás az is, hogy az előválasztás második fordulójában az emberek örömmel nyugtázták, hogy beleszólhatnak, ki állhasson szemben „az állampárt jelöltjeivel”. Ha jól rémlik, a csuda ízléses DK–Jobbik paktum után az első és a második forduló között érkezett egy villamos is, és többek között épp Gelencsér Ferenc választókerületének polgárai kaptak egy méretes maflást, amikor az első fordulóban általuk 46 százalékban preferált Karácsony Gergely neve a második fordulóban már fekete filccel áthúzva jelent meg a szavazólapon, a bázisdemokrácia dicsőségére. Így végül 76 százalékban leszavaztak Márki-Zay Péterre –
most pedig jön a főmomentumos, és a lehető legérzéketlenebb mozdulattal feltépi ezt a csúnya sebet, mondván, azok a szavazók önként és dalolva választották lelkesen a hódmezővásárhelyi jelöltet, mert szilárdan meg voltak győződve arról, hogy ő alkalmas.
Ehhez képest egész korrekt megállapításnak tűnik, hogy a 2021-es előválasztáson részt vett 662 ezer ember a „változást akarók” hatalmas hányada, csakhogy 2023-ban egy ellenzéki pártelnöknek nem feltétlenül ezt a számot kellene kiposztolnia, lenyűgözve annak nagyságától – már ha szándékában áll valaha rendes választást nyerni, amihez ez a tömeg nyilvánvalóan kevés.