Nahát, itt a Hodász András-i hiánypótló „spirituális” tartalom – expapok bírálják a püspököket! Köszönjük!

A napokban történt, úgymond „spirituális” témájú hír és beszámolt róla a HVG és a 168 Óra is, mi az? Naná, Hodász András új Youtube-csatornájának elindítása. Amire azért volt szükség, mert szerinte a YouTube-on kevés a spiritualitással, a transzcendenssel foglalkozó tartalom.

Hodász András korábbi Papifrankóját ugye kiemelkedő nézettségű vlognak ismertük? Hiánypótló csatornának, amely tömegekhez tudta elvinni a katolikus egyház tanítását? Nos, vannak ott értékes tartalmak bőven, az kétségtelen, de figyelmesebben odanézve észrevesszük, hogy az összes videó közül a legnépszerűbb az „Ezt tanultam egy meleg srácról” című válasz VV Zsoltinak (két év alatt 120 ezer megtekintés), ezt követi az „UNBOXING – Mennyire okos egy okos rózsafüzér?” című hároméves termékkicsomagolás (117 ezer megtekintés). Ezzel szemben a „Hogyan imádkozz – 1. rész” című epizód három év alatt 37 ezres nézettséget ért el (a második rész már csak 17 ezreset).

Hodász András MZP-szabadegyetemen tartott előadását pedig eddig 44 ezren. A D. Tóth Kriszta kocsijában egy évvel ezelőtt vele felvett, szintén nem annyira a transzcendens körül forgó beszélgetést 172 ezren nézték meg; ez ugye a tízszerese annak, ahányan az imádkozás módjáról szóló Papifrankó-videó második részére eddig kíváncsiak voltak, és egyébként 21 és félszerese a házasság szentségéről szóló epizód nézettségének. Tapintatból inkább ne vonjunk mérleget, hogy összességében a katolikus tanítást közérthetően közvetítő üzenetek, vagy a

Mindeközben egy immár segédpüspökként szolgáló pap négy éve feltöltött, „Életem legjobb döntése! Avagy miért lettem pap?” című kis videóját 147 ezren látták – többen, mint a Papifrankó bármely részét. Ugyanazon a „Misevlog” csatornán eddig 59 ezren hallottak arról, hogy miért úgy épül fel a katolikus mise, ahogy – de mivel

Papp Miklós görögkatolikus lelkész „Az életvezetés etikája: Hogyan kell a lelki gödörből kijönni?” című, másfél órás előadásából eddig 46 ezren kaphattak katolikus választ egy valóban égető kérdésre, de Varga László püspök atyának például a gonosz praktikáiról és kivédésének biztos módozatairól szóló rövid katekézise is elérhető minden internetképes eszközről, és minden marketing nélkül el is jutott már 24 ezer érdeklődőhöz – sorolhatnám tovább is, elnézést a sok-sok meg nem említettől.

Aki tehát szeretné, hogy igenis minél több minőségi keresztény kontent jusson el a fülekbe, az ne (csak) azt az állítást fogalmazza meg, hogy az ő saját csatornája hiánypótló, hanem mutasson rá, hogy egyébként bőségesen tele van ám az internet a hitéletben támogató és a személyes fejlődésre motiváló egyéb, jóféle tartalmakkal, érdemes szorgosan hallgatni őket.

Ezzel együtt az persze mindig öröm, ha újabb katolikus csatorna indul, a nézőt hitében növelő és offline jócselekedetekre motiváló beszélgetésekkel –

A konstruktív kritika fontos, a konstruktív kritika jó, és tény, hogy létezhet olyan egyházi személy, aki égbekiáltó bűnt követ el alkalmazottainak meg nem becsülésével – de az ígéret az volt, hogy valami hiánypótló spirituális-transzcendens téma lesz terítéken, semmiféle megmondással, hanem sokkal inkább kérdezős töprengéssel.

arról, hogy szervezetfejlesztési és humánerőforrás-ügyi szempontból mi mindent csinál rosszul az egyház, és konkrétan „a” püspökök.

A transzcendens témája azon egyetlen mondat erejéig kerül elő, hogy az egyház által értékesítendő „termék” az örök élet.

Aki aktívan részt vesz az egyház életében, annak ez a videó pont nem mond semmi újat, aki pedig az egyháztól eltávolodott vagy kereső, azt kifejezetten a saját (elő)ítéleteiben erősíti meg, nemigen segítve elő a keresztény közösségekhez való csatlakozást. Teljesen igaz, hogy nem lehet még a pályázatírás feladatát is a plébánosokra lőcsölni – de esetleg egy fél mondat arról, hogy a szolgáló szeretet, valamint a laikusok részvétele jegyében az efféle tevékenységeket pont átvállalhatja bármely hívő? Jobban működő plébániákon a papnak még a plébánia címére érkező e-mailekkel se kell foglalkoznia, mert áldozatos, megbízható önkéntesek megválaszolják helyette az apró-cseprő kérdéseket –

A plébánián gürcölő hívek örülhetnének, hogy a Youtube-on is elismerik munkájuk fontosságát, a kényelmesebbjének fejében esetleg átsuhanhatna, hogy heti egy órában vállalhatna valamit, a külső szemlélő pedig értesülhetne arról, hogy minden hibája és esendősége mellett ez egy élő egyház, ahol igenis tudnak működni a dolgok, ha valaki kész tenni ennek érdekében.

Lásd egy másik csatorna szinte egyidejűleg közzétett aktuális podcastját, amelyben egy nagycsaládos házaspár meséli el, hogyan formálódott a gyerekekkel sokáig otthon levő édesanya fejében a hajléktalanok segítésének gondolata, és miként építettek fel az évek-évtizedek során egy valóban hiánypótló szolgálatot. Az édesapa külön rámutat: „Az a nagy kérdés, hogy én egy olyan Istent akarok-e, meg egy olyan hitet akarok-e, amit én találok ki a saját lelki komfortom érdekében (…), vagy a nem emberi bölcsességet, az isteni bölcsességet” keresem. Lásd „Izajás 55, tessék elolvasni” – buzdít, ismételten rákérdezve: „Mit akartok? Az igazi Istent, vagy pedig azt a szánalmas, szentimentális, gejl és ragadós-nyálas pótlékot? Bocsánatot kérek” (vö.: „Aki »olcsón« él, annak »olcsó« boldogsága lesz”, ahogy azt Papp Miklós atya néhány Youtube-videójából is megtanulhattuk).

De azért ismerjük el, Hodász Andrásék beszélgetésében is akadt figyelemfelkeltő mondat: „a Magyar Katolikus Egyházat egy keresztényüldözés tudná visszasegíteni az eredeti küldetéséhez”. Ami jól hangzik egy kényelmes szobából, és nyilván értjük, hogy milyen valós problémákat próbál megvilágítani a költő némi hiperbolával, de nem lehetne esetleg úgy, hogy mindenki, akinek ez a meggyőződése, az a saját példáján keresztül bebizonyítja igazát? Hogy amikor akár a felettesei viselkednek vállalhatatlanul, akár a körülmények zordak, akkor nem azt mondja, hogy inkább abbahagyom, hanem a nagy szentek példájára az életét áldozza az evangélium hirdetéséért, adott esetben nem mártírhalál, hanem évtizedekig tartó csendes, sziszifuszi imádságos szolgálat formájában?

Szó se róla, ez minden, csak nem könnyű, és

csak akkor ne hirdessük azt, hogy mindenki máson egyébként tökre segítene egy jó kis zaftos szorongatás, mert akkor a földi dolgokban okosan gondolkodnának és az égiekhez ragaszkodnának.

Azok, akik nem veszik komolyan a hitüket és lejáratják az egyházat, komolyabb üldöztetés esetén valószínűleg elsők között mentenék a bőrüket – a bitó alá pont a ma is példamutató keresztény életet élők állnának nagyobb eséllyel, ha arról van szó (lásd a kommunizmus példáját, amikor nem annyira a békepapokat zárták börtönbe).

hátha az ő előtérbe helyezésükkel lassanként néhány megalkuvó is észbe kap, hogy lehet ezt másképp is?

Teréz anyától egyszer megkérdezték, minek kell változnia ahhoz, hogy az egyház jobbá, szentebbé váljék. Se a püspökökre nem mutogatott, se szorongattatást nem szorgalmazott – hanem szimplán azt válaszolta: Neked és nekem kell változnunk. Ha szabad, akkor Hodász András műsorának címére reflektálva parafrazeálnám ezt kissé:

Amíg pedig azt nézegetjük, hogy túloldalt felébredt-e már valamely egyházi személy, addig a mi bástyánkat pont lerombolja az ellenség. Amely egyébként (nem kell aggódni) folyamatosan lesi, hogy mikor vagyunk kellően figyelmetlenek.

Sok bölcsességet tehát mindannyiunknak, köztünk a sok-sok létező Youtube-csatorna tartalomkészítőinek és mindenkori interjúalanyainak!

(Nyitókép: képernyőfotó)