Mindig öröm, ha a nézőt hitében növelő és offline jócselekedetekre motiváló új YouTube-csatorna indul. Nagy kár, hogy az Aeternum első műsora pont nem ilyen. Sőt.
A napokban történt, úgymond „spirituális” témájú hír és beszámolt róla a HVG és a 168 Óra is, mi az? Naná, Hodász András új Youtube-csatornájának elindítása. Amire azért volt szükség, mert szerinte a YouTube-on kevés a spiritualitással, a transzcendenssel foglalkozó tartalom.
Érdekes dolog ez a szubjektív mennyiségérzékelés.
Hodász András korábbi Papifrankóját ugye kiemelkedő nézettségű vlognak ismertük? Hiánypótló csatornának, amely tömegekhez tudta elvinni a katolikus egyház tanítását? Nos, vannak ott értékes tartalmak bőven, az kétségtelen, de figyelmesebben odanézve észrevesszük, hogy az összes videó közül a legnépszerűbb az „Ezt tanultam egy meleg srácról” című válasz VV Zsoltinak (két év alatt 120 ezer megtekintés), ezt követi az „UNBOXING – Mennyire okos egy okos rózsafüzér?” című hároméves termékkicsomagolás (117 ezer megtekintés). Ezzel szemben a „Hogyan imádkozz – 1. rész” című epizód három év alatt 37 ezres nézettséget ért el (a második rész már csak 17 ezreset).
Ehhez képest a Telex Hodász-interjújának számlálója 165 ezernél jár, a „Kilépett pap, aki pszichológushoz jár terápiába” témájú videót 4 hónap alatt 121 ezren látták,
Hodász András MZP-szabadegyetemen tartott előadását pedig eddig 44 ezren. A D. Tóth Kriszta kocsijában egy évvel ezelőtt vele felvett, szintén nem annyira a transzcendens körül forgó beszélgetést 172 ezren nézték meg; ez ugye a tízszerese annak, ahányan az imádkozás módjáról szóló Papifrankó-videó második részére eddig kíváncsiak voltak, és egyébként 21 és félszerese a házasság szentségéről szóló epizód nézettségének. Tapintatból inkább ne vonjunk mérleget, hogy összességében a katolikus tanítást közérthetően közvetítő üzenetek, vagy a
nini, egy depressziós expap, nézegessük a valláskárosultat” típusú lehetőségek találtak-e el több emberhez.
Mindeközben egy immár segédpüspökként szolgáló pap négy éve feltöltött, „Életem legjobb döntése! Avagy miért lettem pap?” című kis videóját 147 ezren látták – többen, mint a Papifrankó bármely részét. Ugyanazon a „Misevlog” csatornán eddig 59 ezren hallottak arról, hogy miért úgy épül fel a katolikus mise, ahogy – de mivel
ezeket a tartalmakat sem a HVG, se más hírportálok nem reklámozták soha, a tájékozatlan internetező akár azt is hihetné, hogy nem léteznek.
Papp Miklós görögkatolikus lelkész „Az életvezetés etikája: Hogyan kell a lelki gödörből kijönni?” című, másfél órás előadásából eddig 46 ezren kaphattak katolikus választ egy valóban égető kérdésre, de Varga László püspök atyának például a gonosz praktikáiról és kivédésének biztos módozatairól szóló rövid katekézise is elérhető minden internetképes eszközről, és minden marketing nélkül el is jutott már 24 ezer érdeklődőhöz – sorolhatnám tovább is, elnézést a sok-sok meg nem említettől.
Aki tehát szeretné, hogy igenis minél több minőségi keresztény kontent jusson el a fülekbe, az ne (csak) azt az állítást fogalmazza meg, hogy az ő saját csatornája hiánypótló, hanem mutasson rá, hogy egyébként bőségesen tele van ám az internet a hitéletben támogató és a személyes fejlődésre motiváló egyéb, jóféle tartalmakkal, érdemes szorgosan hallgatni őket.
Ezzel együtt az persze mindig öröm, ha újabb katolikus csatorna indul, a nézőt hitében növelő és offline jócselekedetekre motiváló beszélgetésekkel –
csak az a nagy kár, hogy a most indult Aeternum „Illúzió, hogy mi vagyunk a kereszténység bástyái” című első műsorában mindebből semmit nem kapunk.
A konstruktív kritika fontos, a konstruktív kritika jó, és tény, hogy létezhet olyan egyházi személy, aki égbekiáltó bűnt követ el alkalmazottainak meg nem becsülésével – de az ígéret az volt, hogy valami hiánypótló spirituális-transzcendens téma lesz terítéken, semmiféle megmondással, hanem sokkal inkább kérdezős töprengéssel.
Erre látunk két kilépett papot, akik néhány negatív általánosítással megspékelve megmondják a frankót
arról, hogy szervezetfejlesztési és humánerőforrás-ügyi szempontból mi mindent csinál rosszul az egyház, és konkrétan „a” püspökök.
A transzcendens témája azon egyetlen mondat erejéig kerül elő, hogy az egyház által értékesítendő „termék” az örök élet.
Aki aktívan részt vesz az egyház életében, annak ez a videó pont nem mond semmi újat, aki pedig az egyháztól eltávolodott vagy kereső, azt kifejezetten a saját (elő)ítéleteiben erősíti meg, nemigen segítve elő a keresztény közösségekhez való csatlakozást. Teljesen igaz, hogy nem lehet még a pályázatírás feladatát is a plébánosokra lőcsölni – de esetleg egy fél mondat arról, hogy a szolgáló szeretet, valamint a laikusok részvétele jegyében az efféle tevékenységeket pont átvállalhatja bármely hívő? Jobban működő plébániákon a papnak még a plébánia címére érkező e-mailekkel se kell foglalkoznia, mert áldozatos, megbízható önkéntesek megválaszolják helyette az apró-cseprő kérdéseket –
oly szép lett volna, ha az efféle bevált gyakorlatokról is hallottunk volna a beszélgetésben, a bennfentes pletykák helyett.
A plébánián gürcölő hívek örülhetnének, hogy a Youtube-on is elismerik munkájuk fontosságát, a kényelmesebbjének fejében esetleg átsuhanhatna, hogy heti egy órában vállalhatna valamit, a külső szemlélő pedig értesülhetne arról, hogy minden hibája és esendősége mellett ez egy élő egyház, ahol igenis tudnak működni a dolgok, ha valaki kész tenni ennek érdekében.
Lásd egy másik csatorna szinte egyidejűleg közzétett aktuális podcastját, amelyben egy nagycsaládos házaspár meséli el, hogyan formálódott a gyerekekkel sokáig otthon levő édesanya fejében a hajléktalanok segítésének gondolata, és miként építettek fel az évek-évtizedek során egy valóban hiánypótló szolgálatot. Az édesapa külön rámutat: „Az a nagy kérdés, hogy én egy olyan Istent akarok-e, meg egy olyan hitet akarok-e, amit én találok ki a saját lelki komfortom érdekében (…), vagy a nem emberi bölcsességet, az isteni bölcsességet” keresem. Lásd „Izajás 55, tessék elolvasni” – buzdít, ismételten rákérdezve: „Mit akartok? Az igazi Istent, vagy pedig azt a szánalmas, szentimentális, gejl és ragadós-nyálas pótlékot? Bocsánatot kérek” (vö.: „Aki »olcsón« él, annak »olcsó« boldogsága lesz”, ahogy azt Papp Miklós atya néhány Youtube-videójából is megtanulhattuk).
Ez a házaspár is ugyanúgy a katolikus egyház tagja, helló, mint a két kilépett pap, a velük készült beszélgetést egyelőre mégis hatszor kevesebben nézték meg, hisz nem előzte meg sajtómarketing.
De azért ismerjük el, Hodász Andrásék beszélgetésében is akadt figyelemfelkeltő mondat: „a Magyar Katolikus Egyházat egy keresztényüldözés tudná visszasegíteni az eredeti küldetéséhez”. Ami jól hangzik egy kényelmes szobából, és nyilván értjük, hogy milyen valós problémákat próbál megvilágítani a költő némi hiperbolával, de nem lehetne esetleg úgy, hogy mindenki, akinek ez a meggyőződése, az a saját példáján keresztül bebizonyítja igazát? Hogy amikor akár a felettesei viselkednek vállalhatatlanul, akár a körülmények zordak, akkor nem azt mondja, hogy inkább abbahagyom, hanem a nagy szentek példájára az életét áldozza az evangélium hirdetéséért, adott esetben nem mártírhalál, hanem évtizedekig tartó csendes, sziszifuszi imádságos szolgálat formájában?
Szó se róla, ez minden, csak nem könnyű, és
semmiféle kő nem vethető arra, aki ezt nem vállalja, hanem elmegy inkább coachnak –
csak akkor ne hirdessük azt, hogy mindenki máson egyébként tökre segítene egy jó kis zaftos szorongatás, mert akkor a földi dolgokban okosan gondolkodnának és az égiekhez ragaszkodnának.
Mi lesz a következő? Ráhívjuk a rontást a megtévedt felebarátunkra, mert hátha attól észhez tér?
Azok, akik nem veszik komolyan a hitüket és lejáratják az egyházat, komolyabb üldöztetés esetén valószínűleg elsők között mentenék a bőrüket – a bitó alá pont a ma is példamutató keresztény életet élők állnának nagyobb eséllyel, ha arról van szó (lásd a kommunizmus példáját, amikor nem annyira a békepapokat zárták börtönbe).
Nem lehetne esetleg, hogy a tisztes keresztények üldözéséről való fantáziálás helyett megpróbálunk nagyobb láthatóságot biztosítani nekik, akár megfelelő Youtube-csatornákkal,
hátha az ő előtérbe helyezésükkel lassanként néhány megalkuvó is észbe kap, hogy lehet ezt másképp is?
Teréz anyától egyszer megkérdezték, minek kell változnia ahhoz, hogy az egyház jobbá, szentebbé váljék. Se a püspökökre nem mutogatott, se szorongattatást nem szorgalmazott – hanem szimplán azt válaszolta: Neked és nekem kell változnunk. Ha szabad, akkor Hodász András műsorának címére reflektálva parafrazeálnám ezt kissé:
de bizony, a kereszténység bástyái mi vagyunk. Például Hodász András meg én, bármennyire is súlyos ez a felelősség.
Amíg pedig azt nézegetjük, hogy túloldalt felébredt-e már valamely egyházi személy, addig a mi bástyánkat pont lerombolja az ellenség. Amely egyébként (nem kell aggódni) folyamatosan lesi, hogy mikor vagyunk kellően figyelmetlenek.
Sok bölcsességet tehát mindannyiunknak, köztünk a sok-sok létező Youtube-csatorna tartalomkészítőinek és mindenkori interjúalanyainak!
(Nyitókép: képernyőfotó)
Ezt is ajánljuk a témában
Ettől még igaz: ha az esti létszámellenőrzéskor kiderül, hogy a nyáj tekintélyes része elcsámborgott, akkor ott a pásztoroknak teendőjük van, nem kevés. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Másrészt mindenki nyugodjon meg, aki a Népszavával együtt úgy véli, hazánkban eddig Tóth Gabi volt megtéve erkölcsi etalonnak és a keresztény családmodell jelképének. Francesca Rivafinoli írása.
„Fontos mérföldkő” – állapította meg az egyházból kirúgott pap.
Ha annyira árad és a TISZA, akkor kocsmai beszólogatás helyett nem inkább plusz tíz perc alvással vagy valami látókör-szélesítő reggeli olvasmánnyal kellene kezdeni a hetet?
Kár, hogy a kedvezményes hiteleket nem lehet olyan különadóból fedezni, amely a Facebookon terjesztett destruktív demagógiát terhelné. Francesca Rivafinoli írása.
Jó is, ha épp szilenciumra ítélték, mert így legalább nekiláthat utánaolvasni a valóságnak. Francesca Rivafinoli írása.
Tibi atya szerint már semmiről nem lehet értelmes vitát folytatni.
„Kilenc átverve egyszer, az tizenöt, a tizenöt pedig szemrebbenés nélkül huszonkettő” – magyarázza az adószakértő. Francesca Rivafinoli írása.
Sokaknak megtévesztő a vb-selejtező csoport jelenlegi állása.
Doha teljesen újraértékeli közvetítői szerepét és a terrorszervezet jövőjét az országban.
