„Hazátlanok. Esküszöm nem értem. Nem és nem. Piros-fehér-zöld. Kint voltam, szinte sírtunk az örömtől. Énekeltük összekarolva a Himnuszt. Azt a Himnuszt, ami az egyetlen imádság az összes közül! Minden benne van, hogy felejthetitek ezt el? Miért gyűlölitek a hazátokat? Jöttünk a meccsre és óriásplakáton hirdeti az egyik párt: Európai. Magyar. Szociáldemokrata.
Tessék?? Mi magyarok vagyunk, heló. Európa egy tilitoligált földrajzi fogalom. Igen, magyar vagyok, európai, de nem fordítva! Eleink százezrei haltak meg ezért az apró(cska) különbségért, csókolom! Miért gyűlölitek a magyarságot, az otthonotokat?! Európai Egyesült Államok? És mi leszünk benne? Tartomány, régió, megye? Nem! Ez nem jobboldaliság meg baloldaliság kérdése, hanem a hülyeségé.
Veletek ellentétben nekünk van hazánk, és az a miénk, nem osztozunk senkivel rajta. Több, mint ezer éve itt vagyunk, míg mások elvesztek a történelem útvesztőjében. Nem leszünk többé senki szolgái. Magyarország a magyaroké, tessen mindenki tudomásul venni. A múltunk, az anyanyelvünk kötelez. Magyarország felett mindig ragyogni fog a Nap, mert mi mindig itt vagyunk, mint régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk. S bár a lényeget, még nem értheted: hogy TÖRTÉNJEN bármi, mi mindig itt vagyunk, mert egy vérből valók vagyunk!”
***