Így lesz 2025 a magyar családok és vállalkozások felemelkedésének éve
Varga Mihály pénzügyminiszter szerint a minimálbér 400 ezer forintra emelkedhet, miközben új lakhatási és beruházási programok indulnak.
Jó lenne olyan világban élni, ahol nem a hatalom osztogatja szét nagy kegyesen a saját pénzünket.
„Olyasmit persze nem kell vállalni, amit az ember nem szívesen tesz meg, vagy ami egyenesen ártalmas, például senki ne dolgozzon pénzért kisebb-nagyobb társadalmi csoportok ellen uszító kormányzati kampányon vagy olyan beruházásokon, amik a megvalósulásuk után is csak viszik a pénzt. De ha adott esetben semmi kárt nem okozunk vele, és nem kíván több fáradalmat, mint ugyanannyiért tényleges munkát végezni valahol az államtól távol, akkor nyugodtan fel lehet venni a támogatást.
Elnézve Balásy Gyula, Rogán Cecília, Somlai Bálint vagy Tiborcz István költekezéseit, náluk még annál is jobb helyen van a közpénz jellegét elvesztett közvagyon, aki azt simán csak elissza, ráadásul kb. semmivel sem lenne kisebb demokratikus felhatalmazása rá.
De ha valaki esetleg attól tartana, hogy állami támogatással a zsebében már nem kritizálhatná hitelesen az orbánizmust, vagy hogy majd Demeter Szilárd mutogat rá mint a rendszer haszonélvezőjére, egyet se féljen! A felvett pénzt adja oda rászorulóknak, és nyugodtan kritizálja tovább a kormányt, amiért az szétveri a társadalmi alrendszereket, és például a hajléktalanokat meg a rajtuk segítőket hatóságilag üldözi.
Lehetne erre azt mondani, hogy ha ilyen példával járunk elöl, akkor semmi sem akadályozná a kormányoldalt, hogy ugyanígy megpályázzon mindent, és nyerjen, de szerencsére enélkül is pontosan ezt csinálja. A hasonlóan eljáró honpolgár legfeljebb annyit érne el, hogy legalább a közvagyon egy kis része ne milliárdosokhoz és barátaikhoz kerüljön. De már ez is több, mint a semmi.
Jó lenne olyan világban élni, ahol nem a hatalom osztogatja szét nagy kegyesen a saját pénzünket, az állam pedig tenne valamit a hátrányos helyzetűekért. De be kell látni, hogy amíg leválthatatlan kleptokratáké az irányítás, ilyesmiben nem reménykedhetünk, a közügyekre pedig legfeljebb annyi hatásunk lehet, hogy ha kellő erővel szólalunk fel, az állampárti média az egész családunkat rommá buzizza.
Úgyhogy ne szidjuk le vagy röhögjük ki azokat a barátainkat, akik állami támogatást kapnak, hanem gratuláljunk nekik, hogy megcselekedték, amit megkövetelt a haza.”
***
Nyitókép: Andrzej Rostek/Getty Images