„Amikor a nyugdíjas anyámnak vissza kellett mennie tanítani, mert nem tudott megélni, a volt iskolájában pedig könyörögtek neki, mert nem találtak fizikatanárt, én Dobrev Klárára gondoltam, aki legalább hatszor kimondta a legutóbbi Interjújában a diktatúrára, hogy diktatúra.
Amikor a nagyszüleim szülőfalujába már nem járó vonat helyett közlekedő távolsági buszon ültem a dugóban, azon tűnődtem, hogy vajon végül közös listán indul-e az ellenzék az Európai Parlamenti választáson, hogy ki lenne a megfelelő listavezető, és lesz-e vajon a Schmuck Erzsinek Brüsszeli fizetése.
Amikor hazafelé elestem a közvilágítás nélküli parkban, örömmel jutott eszembe, hogy a demokratikus ellenzéknek két nagyszerű polgármesterjelöltje is van a kerületben, és nagyon izgulok, hogy végül melyikük lesz a közös jelölt.
A sürgősségin eltöltött hat órában volt időm a 2026-os választáson elmélkedni, a közös listán, amin biztos vagyok benne, hogy végül a megbékélő Donáth Anna is rajta lesz.
Bár most minden rossznak tűnik, a lábam fáj, orvos sehol, az országban alapvető közszolgáltatások nem működnek, az emberek pedig elszegényedtek, jó érzés arra gondolni, hogy mindössze három év múlva, a kormányváltás után már minden rendben lesz.