A keleti nyitással önmagában semmi baj nem volna, ha közben nem zárnánk be a Nyugat felé nyitott ajtókat és ablakokat.
„Nem tudom, hogy elgondolkodtak-e mostanában a …barátságról? Ezúttal nem az emberek, hanem az államok közötti barátságra gondoltam, ami amúgy az államférfiakon keresztül ölt testet. Ahogy változnak az idők, úgy változnak ezek az állami szintű barátságok is. Én még jól emlékeszem, amikor állami szinten éltették, ünnepi transzparensek hirdették az idézem: »örök és megbonthatatlan szovjet-magyar barátságot«. 1990 táján a szovjet kikopott ebből a barátságból, kiderült, hogy a barátság sem örök és nagyon is bontható. Új szelek fújtak a politikában, de a jelek szerint a széljárás most megint változik. Az atlanti szelet, legalábbis egyesek agyában az erős keleti szél váltotta fel.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert jókat derültem, amikor megláttam egy fotón Orbán Viktort kazah nemzeti színekben. Hímzett kaftánban és (ha jól láttam) ezüstnerc kucsmával a fején, amikor megkapta a Kazah Állami Barátság Érdemrend I. fokozatának kitüntetését. Önmaga paródiájának nézett ki. Ha valaki egy héttel ezelőtt ilyesmit tesz ki a közösségi oldalra, akkor a fotó mémként, digitális gúnyrajzként szép köröket futott volna be az elektronikus térben. A baj csak az, hogy ez most itt a valóság.
Ne értsék félre: nincs semmi baj a keleti nyitással! A gondolat, hogy a közép-ázsiai és kaukázusi országok körében lehet gazdasági szempontból előnyös üzleteket kötni, piacokat találni, megalapozott. Mint mindenben, itt is a túlzásokkal van a baj. Mert hiába nyitottunk a türk államok felé, ennek az elmúlt tíz évben nem sok konkrét és mérhető előnye származott Magyarország számára. Azon kívül, minden évben kazah-üzbég-kirgiz és ki tudja még milyen solymászok, lovasok és sámánok vesznek részt a bugaci Kurultáj-megmozduláson. A bajok akkor kezdődnek, amikor pár megmosolyogni való jelmezes hagyományőrzőt az állami politika szintjére emelünk és onnan már majdhogynem kötelező lesz. Amikor a megalapozott történelmi és nyelvészeti tudományos érveket félresöpörve egy, a pusztai nomád romantikába belehabarodott sarlatán értekezik a magyar nyelv türk gyökereiről, amikor a magyar keresztény államalapítás ünnepére keleti despotákat hívunk meg a várbéli palotánk teraszára tűzijátékot nézni. Amikor Budapesten székhelyet és székházat nyitunk adófizetői pénzből a Türk Tanácsnak. Miközben az orbáni elit gyermekei a legjobb brit, német és svájci egyetemeken tanulnak. Nem Bakuban, Biskekben vagy Asztanában.
A keleti nyitással önmagában semmi baj nem volna, ha közben nem zárnánk be a Nyugat felé nyitott ajtókat és ablakokat.”
Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A Nyugat legsúlyosabb válságát éli 1945 óta, Európa lemaradt, az „erős emberek” kora jön – mondja a partizános évértékelőjében Tölgyessy Péter, aki szerint ebben a korszakban Magyar Péter politikája üres ígérethalmaz, stratégia nélkül. Nem egyértelmű, hogy választást tudna nyerni.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
Nem várt támogatás.
A humántudományok jelentős része intellektuális farokméregetés, ami leginkább a farok tulajdonosának fontos, másodsorban meg néhány okos embernek valahol fent az elefántcsonttornyokban.
Birtokunkban vannak az információk. Szavak, tettek, mulasztások. Nem vakon kell döntenünk. Üdvösségről és földi hatalomról sem.
Nem elégedett a légi közlekedéssel az újságíró.
Vitályos Eszter arról is beszélt, hogy az ünnepek után újabb kormányzati támogatások érkeznek.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
