Tóta W. Árpád a gyermekvédelmi törvényről: A tufahülye fideszes hisz benne, hogy ezzel a gyerekek meg vannak védve!
A publicista kifejtette a véleményét a kiállítás-ügy kapcsán.
Valószínűleg senkit se Orbán kényszerített arra, hogy prosztó kommentekkel reagáljon hatodik unokájának születésére. Vagy de?
„Ember nem tudná felsorolni, hogy a regnáló kormány szerint mi mindent kellett már gyűlölnünk az elmúlt 13 évben. Az IMF-et, a magánnyugdíjpénztárat, a norvég alapot, a svéd iskolásfilmet, a migránsokat, a liberálisokat, a filozófusokat, a színházi szakma elejét, a filmes szakma elitjét, civileket, a melegeket, stb., voltaképpen mindenkit, aki nem ők” – áll elő a szokásos toposszal Horn Gábor, azon Kornis Mihály elvbarátja, aki 1993 adventjén a Beszélőben leírta: „Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy tudniillik mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”.
Érdekes dolog ez. Hogy hányan érzik úgy, hogy egyszerűen gyűlölniük KELL.
Nekem például vannak kifejezetten kedvenc liberális újságíróim, sőt, balliberális jóbarátaim is, akikkel a politika témáját intelligens ívben elkerülve a legnagyobb egyetértésben tudunk akár együtt nyaralni is. Emiatt nekem vajon szankciótól kell tartanom a kormány részéről? Hogy nem „gyűlölöm” őket, amiért befogott orral leszavaztak Márki-Zay Péterre? Aztán. Erősen migráns hátterű vagyok, bevándorló őseimnek köszönhető a 150 éves Budapest néhány műemlék épülete és az 1849-es tavaszi hadjárat néhány fegyverténye.
Az vajon migránsgyűlöletnek minősül, ha a miénkhez hasonló hozzáadott értékű migránsokat kifejezetten kedvelem,
azoktól a maghrebi migránsoktól viszont, akik nemrégiben a nizzai reptér és a szállásom között két alkalommal próbáltak meg vagyon elleni bűncselekményt elkövetni velem szemben és a jegyautomatánál történő fizetéskor is szoros emberfogást alkalmaztak rajtam, szóval ha ezektől a migránsoktól kifejezetten félek, az gyűlölködés? Vagy, ha nem érzem úgy, hogy a félelmemen túlmenően meg is kellett volna átkoznom őket, illetve – horribile dictu –
le kellett volna köpnöm az egyiküket, ugyanúgy, ahogy ő leköpött engem, akkor bosszúból különadóval sújt Varga Mihály?
Csak mert nincs késztetésem arra, hogy a saját testi-lelki egészségemet rombolva bárkit is gyűlöljek?
Vajon nem a saját lelkivilágáról árul-e inkább el nagyon sokat az, aki szerint az IMF-et „gyűlölnünk” kellett kötelező jelleggel? Mi akadályoz meg bárkit is abban, hogy akár házioltárt is állítson a Nemzetközi Valutaalapnak, ha jólesik, vagy hogy beüljön a kocsiba, és Horgoson szíve melegével keblére öleljen néhány jövevényt?
Miközben épp a hétvégén két apróság is gyönyörűen rávilágított arra, hogy mi is a helyzet azzal a bizonyos ellenségeskedéssel és a hangulatkeltéssel.
Kezdődött a dolog azzal, hogy antiorbánista liberálisok és rendszerellenes „emigránsok” is lenyűgözve osztogattak Facebook-oldalaikon egy videórészletet, amelyben egy székely néni az ósdi konyhájában, a sparhelt mellett ülve fejti ki gondolatait a világról.
Micsoda tiszta szavak! Mennyire igaza van! Nem győzöm újrahallgatni!
– lelkendeztek a nézők a következő mondatok hallatán: „Nem világváltozás van, emberváltozás.” „Lelki boldog csak akkor tud lenni az ember, ha magának csinálja!” (a „csinálja” szót külön nyomatékosította a néni). Továbbá: „Én csak azt kapjam vissza, amit én máson segítettem, én akkor nem búsulok.” Vagy: „Én még reggeli álmot nem aludtam. Az én apám kelt fel, s ha virradt, ha nem, akkor örökké felköltött. Azt mondta, abból nem lehet megélni, hogy alszunk. Ez van. Így tanultam.”
Józan konzervatív-keresztény gondolatok, az utolsó részét magam se mondhattam volna pontosabban az én apámról – nagy öröm látni, hogy feketeöves antiorbánistáknak is mennyire kedvükre való ez az életfilozófia. Olyannyira, hogy a sok-sok szuperlatívusz közepette valószínűleg át se futott az agyukon:
itt bizony feltehetőleg egy Fidesz-szavazóval állunk szemben. Ha a néninek van magyar állampolgársága, akkor tavaly minden valószínűség szerint Orbán Viktor neve mellé húzta be az ikszet,
nem pedig arra a listára, amelynek második helyén Dobrev Klára, a siránkozó passzív sültgalamb-várók messiása, harmadik helyén a délelőtt még nem egészen éber állapotban kakaót kortyolgató főpolgármester, negyedik helyén pedig Jakab Péter neve állt.
Lám, ha nincs odaírva a beszélő alá, hogy „Marika néni, erdélyi Fidesz-szavazó”, máris kiderül, mennyi mindenben értünk egyet – és hogy mennyire hamis az a sztereotip kép, amelyet az ostoba kormánypárti nyuggerekről igyekeznek felfesteni
ugyanazok a körök, amelyek utána szívszaggatóan sírnak amiatt, hogy gyűlölködni muszáj.
(Ez egyébként eleve parádés, hogy eszébe nem jut egyiknek se a civil ellenállás azon formája, hogy ha a Fidesz direkte gyűlöltet, akkor én csakazértis szeretek. Például ha Tóta W. Árpád vagyok, nem használom a „tufahülye fideszes” szókapcsolatot, továbbá nem vicceskedek (a kapott írói tálentumaimat csillogtatva) kényszeresen azzal, hogy a keresztények egy debil baromságot bekajáló Süsü-hívők. Hiszen a narratíva szerint a társadalmi csoportokkal szembeni efféle túltolt, általánosító elutasítás full fideszes tempó.)
És itt érkezünk el a másik aprósághoz. Ha a fideszes rútul előítéletes, akkor minek nevezzük azt, amikor a HVG azt a biztos következtetést vonja le a Fidesz-kongresszuson elhangzott „köztársasági elnök úr” megszólításból, hogy Orbán Viktor leférfizett egy nőt, majd ezt a „hírt” a Magyar Narancstól kezdve („Orbán véletlenül köztársasági elnök úrnak nevezte Novák Katalint”) a Hírklikken át („Orbán bakizott” stb.) a Nyugati Fényig („Nagyon kínos: Orbán óriásit bakizott, amikor Novák Katalinhoz szólt”) minden tényellenőrzés nélkül veszik át és habosítják, hogy aztán a kommentelők megfejthessék, hogy a „csúti vajda” a demencia jeleit mutatja és/vagy Novák Katalin nemet váltott, hehehe? (Az államfő neve helyett használt jelzők idézésétől női szolidaritásból eltekintenék.)
Mi marad meg ebből a fejekben? Hogy az Orbán nem százas, és egyébként is nőgyűlölő.
Haladóknak esetleg még az, hogy „egyáltalán mit keres az államfő egy pártrendezvényen?!?” Egy kis gyűlölködés, sok-sok negatív gondolat. Miközben ugye annyi történt, hogy a miniszterelnök bátorkodott a protokoll szabályai szerint köszönteni Schmitt Pált, Novák Katalin pedig természetesen ott se volt, mivel párttagságát már államfővé jelölésekor annak rendje és módja szerint felfüggesztette.
Hibázni természetesen mindenki hibázhat, egy kérdés azonban mindenképp felmerül: vajon azért suhant át a különböző szerkesztőségeken ennyire akadálytalanul ez a buta álhír, mert ilyen szintű a tájékozatlanság, azaz az úgynevezett „balliberális szellemi fölény” téveszme csupán – ez esetben hadd nevezzük gyűlölködőnek mindazokat, akik esetleg gőgösen a Mandinert pocskondiázzák –, vagy pedig azért nem akadt fenn a „hír” semmiféle szűrőn, mert a miniszterelnököt értették nagyon csúnyán félre, nem pedig valamely szeretett baloldali ikont –
azaz az érzelemvezéreltség, hovatovább a kormányfővel szembeni ellenszenv adott esetben felülírja a szakmai hozzáértést.
Akkor viszont van-e ok arra, hogy bárki is ártatlan szemekkel keseregjen a HVG hasábjain a sok szeretetlenség miatt?
„Lelki boldog csak akkor tud lenni az ember, ha magának csinálja” – mondta a bölcs erdőfülei Mária néni az ellenzékiek által is hevesen lájkolt videóban. Hát igen. Gyűlölködésmentes világ is akkor lesz itt, ha majd mindenki magának csinálja.
Mert hogy az Orbán senkit nem kényszerített arra, hogy a hatodik unokájának születése alkalmából egy elvileg értelmiségi hetilap (egyébként moderált) kommentszekciójában bárki is
nyulakat, ellést, rasszokat és patkányokat emlegessen,
az bizonyos.
(Nyitókép: képernyőfotó)
Kapcsolódó vélemény
A jó érzésre érzékeny ellenzéki pártok miért nem azt kérik számon a névleg családbarát kormányon, hogy családellenes intézkedéseket hoz?
Ezt is ajánljuk a témában
A publicista kifejtette a véleményét a kiállítás-ügy kapcsán.
Ezt is ajánljuk a témában
Igaz, lehet, hogy csak tájékozatlanok voltak.