Egyre nyilvánvalóbb: a szivárványkoalíció tagjai hiába vannak együttműködésre ítélve az önkormányzati választáson, az uniós voksolás miatti rivalizálás, a pozíciófoglalás, a többiek kiszorításának kényszere, valamint az egyéni ambíciók állandósítják a konfliktusaikat.
A korábbi választás előtti időszakokhoz képest az ősz elejéig viszonylag nyugodtan zajlott az ellenzéki pártok közötti alkudozás a jövő júniusi indulókról – vagy legalábbis kevesebb konfliktus szivárgott ki a már szállóigévé vált füstös szobákból –, de ez a már-már idilli állapot mostanra szertefoszlott. S bár nem lehet pontosan tudni, mennyire kemények ezek a tárgyalások, egyre durvuló vitákról hallani, mind többször pedig teljesen nyílt konfrontációt vállalnak a felek.
Gyakorlatilag eldőlt, hogy az európai parlamenti választáson külön indulnak az egykori szivárványkoalíció tagjai – hiába akart az MSZP közös listát, amely eltakarta volna, mennyire gyengén áll. Most már csak az a kérdés, a két zöldpárt képes lesz-e megállapodni, de erre is egyre kevesebb az esély. Így kard ki kard csata kezdődött közöttük a brüsszeli mandátumokért.
Mindez nyilván hatással van az önkormányzati választásra, ahol együttműködésre kényszerülnek, mert ellenkező esetben – olyan kivételektől eltekintve, mint amilyen a XIII. kerület, ahol a szocialista Tóth József és csapata érinthetetlennek tűnik – esélytelenek lennének a kormánypárttal szemben. A hírek szerint döntően nem pártlogókkal készülnek az együttműködésre, hanem inkább jó elnevezésű ernyőszervezeteket hoznak létre, amilyenekkel 2019-ben több városban sikereket értek el.
A pártok egyébként más-más taktikát követnek. A Párbeszédet minden politikai elemző leírta már, s ami még szomorúbb számukra, hogy a tavaly nyáron hivatalba lépő vezetés, Tordai Bence és Szabó Rebeka társelnökök képtelenek voltak életet lehelni a társaságba, és Karácsony Gergely is jobbnak látja, ha távolságot tart tőle. A 0-1 százalékukkal sok szavuk nem lehet az osztozkodásnál, örülhetnek, ha a többiek kegyelemfalatként odavetnek számukra néhány indulási helyet.
A Jobbik – Konzervatívok elnöke a nyár végén jelentette be, hogy szakítanak a többiekkel. Gyöngyösi Márton akkor azt mondta, végzetesnek tartaná, ha a 2022-es összefogás „mérgező receptjét” alkalmaznák, az kudarchoz vezetne, ehelyett önálló jobboldali arcéllel és konzervatív küldetéstudattal új szövetségi rendszert kell építeni.
Ez jól is hangzik, de eddig semmi nyomát nem látni, s nehezen képzelhető el, hogy a parlamenti küszöbön egyensúlyozó párt néhány hónap alatt képes lenne egy ilyen erőközpont megteremtésére. Sokkal inkább valószínű, hogy több helyen bekéredzkednek az ellenzéki ernyők alá, így indulhat és mandátumot szerezhet majd néhány tagjuk.
Az MSZP sincs sokkal jobb helyzetben, és úgy próbál előremenekülni, hogy több részletben bemutatta a polgármesterjelöltjeit. Annak ellenére, hogy a párt országos támogatottsága ezt nem biztosítaná számára, elég valószínű, hogy néhányukat elfogadják a többiek, hiszen a szocialisták népszerűtlenségük ellenére még mindig viszonylag masszív háttérrel, aktivistabázissal rendelkeznek. Ilyen a X. kerületben Somlyódy Csaba vagy Szombathelyen Nemény András. Érdekes, hogy az egyik legsikeresebb városvezetőjük, a II. kerületi Őrsi Gergely hivatalosan nem számít a jelöltjüknek, mert a politikus nem szeretne „beszocialistázódni”.
Az LMP érdekes utat járt be az utóbbi hónapokban. Ungár Péter néhány hónappal ezelőtt még a DK harcos ellenfelének számított, mára viszont odáig jutott a hazai médiát telenyilatkozó társelnök, hogy kijelentette: örülne, ha pártja hatalmon a Demokratikus Koalíció SZDSZ-e lehetne, Gyurcsány Ferencet pedig Chagallhoz és Mózeshez hasonlította. Ez előrevetíti, hogy az LMP a mostani egyeztetéseken a DK hű fegyverhordozója lesz.
Ez a sajátos egymásra találás egyébként a miskolci polgármester „megpuccsolásában” is tetten érhető. A borsodi megyeszékhelyet irányító egykori tanár, Veres Pál 2019-ben az ellenzéki pártok és civil szervezetek támogatásával simán, 14 százalékponttal verte meg fideszes riválisát. Ám a működésével egyre kevésbé voltak elégedettek a helyi DK-sok, a konfliktus alapvető oka, hogy kevesebb pozícióhoz jutottak, mint szerettek volna. Azt állították róla, hogy kollaborál a Fidesszel, Gyurcsány azt is felrótta neki, hogy kuratóriumi tagságot vállalt a Miskolci Egyetemen. A DK így Hegedűs Andrea országgyűlési képviselőt indítja, és támogatja őt az LMP is. Schmuck Erzsébet társelnök azzal érvelt, hogy erősebb zöldpolitikai képviseletet szeretne, s erre nagyobb garanciát jelent Hegedűs.
Most még zajlik a cicaharc, de meg fognak állapodni
Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója
Túlélési harc zajlik az ellenzéki térfélen, hiszen egyértelmű ellenzékváltó hangulat alakult ki az országban, ezt próbálják a pártok kihasználni. A dollárbaloldalból kimaradó pártok, főként a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Mi Hazánk, azt remélik, hogy profitálhatnak a helyzetből, elsősorban az európai parlamenti választáson. A baloldalnak az a legnagyobb problémája, hogy az összefogás 2022 áprilisában kudarcot vallott, s azóta még inkább romlott a helyzetük, további szavazók pártoltak el tőlük. Csak egymás rovására tudják a pozíciójukat megőrizni és megerősíteni, ám a törzsszavazók döntő többsége a tavalyi tapasztalat ellenére továbbra is teljes együttműködést szeretne. Az MSZP kivételével a pártok úgy gondolják – s ehhez a lengyel választásból is merítenek erőt –, hogy a külön indulás eredményesebb lehet, ezért nem állítanak közös európai parlamenti listát. Az önkormányzati választáson pedig arra törekednek, hogy kiszorítsák a többieket, és szimbolikus helyszíneken szerezzék meg az indulás jogát, illetve ott, ahol esélyük van a győzelemre. Az utóbbi helyszínek egyike Zugló, nem véletlen, hogy a Momentum is bejelentkezett a polgármester-jelöltségre az MSZP-s polgármesterrel, Horváth Csabával szemben. A szimbolikus helyszínre pedig jó példa a régóta fideszes irányítású Belváros, ahol a Momentum Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettessel próbálkozik, pedig az ellenzék már megtalálta a régóta ott dolgozó közös jelöltet.
A választási sikerek nemcsak arra jók, hogy a pártok egy településen vagy kerületben megszerezzék a hatalmat és az azzal járó előnyöket, hanem arra is, hogy 2026-ra készülve hivatkozni tudjanak rá az alkudozásban. Mégis csak néhány településen képzelhető el, hogy ráindulnak egymásra az ellenzéki jelöltek. Hiába megy még most a kardcsörtetés, egyes helyeken cicaharc a helyi erők között, a pártvezetők végül meg fognak állapodni országos szinten, kölcsönösen engednek egymásnak, ahogy 2019-ben is történt.
Abban sincs semmi meglepő, hogy Karácsony Gergely budapesti ellenzéki szövetséget hirdetett meg az október 23-ai gyűlésen, hiszen egyrészt több párt még nem jelentette ki egyértelműen, hogy ő lesz a jelöltje, másrészt a saját pártja teljesen súlytalan. A főpolgármester azt az alkut ajánlotta, hogy ő támogatja az ellenzéki polgármesterjelölteket, ennek fejében kéri a pártokat, hogy álljanak mögé. Ez nem más, mint a parlamenti választás előtt meghirdetett 99 Mozgalom feltámasztása, amely bajban van a több mint félmilliárdos tisztázatlan adomány miatt, s ha addig nem fogadják el a szuverenitásvédelmi törvényt, akkor civil szervezetként újabb dollárok gurulhatnak hozzá. A kezdeményezés emellett arra is jó lehet, hogy a szövetség bázisa nagyobb legyen, mint a pártoké, hiszen olyan balliberális civilek, főleg értelmiségiek, művészek mozgósíthatnak mellette, akik nem szívesen köteleződnének el pártok mellett.
Néhány héttel ezelőtt látta elérkezettnek az időt a Momentum arra, hogy megmutassa magát. De nem a teszetosza Gelencsér Ferenc pártelnök, hanem a valódi első számú ember vette kezébe a dolgokat. Donáth Anna páros lábbal szállt bele a DK-ba először egy publicisztikában – amelyben lehazugozta Gyurcsányékat –, majd több hasonló témájú interjúban.
Arra persze nem adott egyenes választ, miért épp most világosodott meg,
de nyilvánvaló, hogy mivel a közvélemény-kutatási adatok szerint a parlamenti választás óta nem tudtak megerősödni, sőt veszélybe került a második EP-s mandátumuk is, azt találták kézenfekvő megoldásnak, ha meggyomrozzák a DK-t, hátha átpártolnak hozzájuk pár ezren.
De a többieket sem kímélik, különösen az MSZP-sek lehetnek a bögyükben, ezért jelenthették be Zuglóban, hogy polgármesterjelöltet állítanak, pedig azt a kerületet a szocialisták erős embere irányítja. Igaz, Horváth Csaba parkolási botrányba keveredett, s egyébként azzal vádolják, hogy mutyizik a Fidesszel. A Momentum a körzet országgyűlési képviselőjének, Hadházy Ákosnak a hathatós támogatásával az eddig alpolgármesterként tevékenykedő Rózsa Andrást állítja ringbe. Az MSZP nem tágít, Horváthék nem akarnak előválasztást, így kemény csaták várhatók még ott.
Az V. kerületben az ellenzéki frakció nem kis megdöbbenéssel értesült arról, hogy a Momentum oda-ejtőernyőzteti polgármesterjelöltnek Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettest – akit korábban egyébként Zuglóba akartak ledobni –, pedig a belvárosi balliberálisok már jóval ezelőtt eldöntötték, Kovács Alex Gábor önkormányzati képviselővel szeretnék megtörni a Fidesz hegemóniáját. Akárki indul végül, nem lesz könnyű dolga, mert négy évvel ezelőtt fölényesen győzött a fideszes Szentgyörgyvölgyi Péter, több mint 10 százalékpontot vert Tüttő Katára.
Kevésbé nyíltan, de Csepelen és Budafokon is csatázik a Momentum. Mindkét helyen megnevezték polgármesterjelöltjüket – Dukán András Ferencet és Havasi Gábort –, de ez nincs a többiek ínyére, a XXII. kerületben a szocialisták is ringbe szállnának.
A legtöbb vitás kérdésben a DK szava lesz döntő,
mert Gyurcsányék nagy menetelésben vannak, még ha ez nem látszik is a közvélemény-kutatási eredményekben, s a 20 százalék fölötti támogatottság elérhetetlennek tűnik. Ám egyelőre túlteszik magukat ezen, az árnyékkormány rendszeresen ülésezik, programokat gyárt, az összes árnyékminiszter szakmányban nyilatkozik, működik a tévéjük, a pártelnök még aktívabb, már hetente podcastozik is, emellett a TikTokon is boldogítja híveit. S persze ott van a DK Plusz, a párt új fegyvere, a mobilapplikáció, amely tanít, informál, orientál, lelkesít, ráadásul jutalmat osztogat. Kell ennél több egy igazi szimpatizánsnak?
Gyurcsányék nem is titkolják, az ellenzéki oldalon ők akarják fújni jövő nyáron az európai parlamenti és önkormányzati passzátszelet. S ebben aligha van, aki megakadályozza őket.
Karácsony mintha kicsit elbízta volna magát
Nagy Attila Tibor politikai elemző
Még mindig nem sikerült megoldania a Mi Hazánkon kívüli ellenzéknek azt a helyzetet, amelybe a Fidesz-KDNP sodorta azzal, hogy egy napra tette az önkormányzati és az európai parlamenti választást. Egyszerre kellene helyben együttműködni és az EP-listák között versenyezni, utóbbi terepen az ellenzéki pártok alapvetően egymás rovására tudnak érvényesülni, támogatókat szerezni, ami viszont nehezíti a helyi megállapodások hatékonyságát.
Jól mutatja ezt Donáth Anna Válasz Online-os cikke: miközben az európai parlamenti képviselő hazugnak, a kormányváltás akadályának nevezi a DK-t, a Momentum polgármesterei és önkormányzati képviselői nem sietnek megismételni párttársuk kijelentéseit, nekik ugyanis nagy szükségük van ennek a „hazug” DK-nak a támogatására az önkormányzati választáson, hiszen a Momentum egyedül szinte sehol nem tudna nyerni, csak összefogással. Ez a furcsa helyzet tükröződött nemrég, amikor a Momentum zuglói politikusa lemondott alpolgármesterségéről, és bejelentette, jövőre indul a polgármesteri posztért Horváth Csaba ellen. Jellemző, hogy Rózsa András jobbnak látta nem megismételni a DK-ra aggatott, meglehetősen negatív jelzőket, ellenkezőleg: a Demokratikus Koalíció támogatását kérte ambíciója megvalósításához.
Az is érdekes, hogy Donáth Anna az óbaloldal egyik pártját, a DK-t támadta, a másik pártját, az MSZP-t viszont békén hagyta. Sőt, a Momentum az utóbbi időben általában sem támadta az MSZP-t, vagyis a közös ellenféllel, a Demokratikus Koalícióval szemben békés együttműködést alakított ki a szocialistákkal, amibe a helyi választási összefogások is beletartoznak. Ebbe rondított bele a zuglói eset, ugyanis az kockára teszi az MSZP és a Momentum formálódó szövetségét.
Karácsony Gergely főpolgármester szereplése első ránézésre egyszerűbb ügynek tűnik, ugyanis a politikus jól áll a közvélemény-kutatásokban. Kicsit mintha el is bízta volna magát, és az október 23-ai beszédében – miszerint néhány hét múlva ő hozza létre a fővárosi ellenzéki megállapodást, és várja a pártok csatlakozását – nyomást gyakorolt a partnereire. Mintha abban reménykedne, hogy a többi párt – különösen a DK – úgysem mer ellene jelöltet indítani, hiszen azt az ellenzéki szavazók többsége nem nézné jó szemmel.
A DK-nak amúgy sincs olyan jelöltje, aki a siker esélyével vehetné fel a versenyt a főpolgármesterrel, tehát a párt jelen állás szerint, kéretve magát, pluszpozíciókért cserébe majd támogatni fogja Karácsonyt. Ám kampányolni fél gőzzel is lehet, láthattuk ezt 2022-ben, amikor a DK-sok a saját egyéni választókerületi jelöltjeikre koncentráltak, az általuk megvetett Márki-Zay Péter melletti kampányolásban nem törték össze magukat, és nagy közös vereség lett a vége. Persze a fővárosban az ellenzék összességében vezet a Fidesz-KDNP előtt, jó esélye van a főpolgármesternek az újrázásra, de biztos természetesen nem lehet benne, különösen, ha a Fidesz képes lesz jó jelölttel előállni – ami finoman szólva nem látszik könnyű feladatnak.
Az ellenzéknek több városban – például Tatabányán, Pécsett, Miskolcon – további erőfeszítéseket kell tennie a széles összefogás megteremtésére, ezeken a helyeken ugyanis összevesztek a pártok és/vagy a polgármester. Ha egy-egy ellenzéki párt kimarad, mint a DK és az LMP Miskolcon, attól a hivatalban lévő ellenzéki polgármester kellő népszerűséggel még megnyerheti a választást, ám a nyugodt munkavégzéshez képviselő-testületi többségre is szüksége lenne, az ellenzéki összefogás részlegessége pedig ezt bizonyosan veszélyezteti.
Cikkünk eredeti, nyomtatott változatában tévedésből nem a Mi Hazánk valódi logóját szerepeltettük a pártok támogatottságáról szóló grafikán. A véletlen hibáért elnézést kérünk.
Nyitókép: Mandiner-grafika