Netán tényleg nettó politikai zsarolás lenne az EU-s pénzek visszatartása, óh, fájdalom?
Az eurooptimizmusnak is van határa.
Természetesen egy percig sem rengett meg a bizalmam abban, hogy az uniós pénzek szabad szemmel alig látható kivételektől eltekintve szépen megérkeznek Magyarországra. E bizalom támasztéka már rég nem valamiféle bizottsági határidő, valamely novembermárcius tizenakárhanyadika, valamilyen eljárás véghatárideje, vagy az, hogy a magyar kormány lelkiismeretesen teljesíti a Brüsszellel kialkudott vállalásokat, függetlenül attól, hogy azoknak van-e bármi értelmük. (Az óvatos és européer Navracsics Tibor mai sajtótájékoztatóján elejtett tételmondata – a Bizottságnak az igazságügyi reform végrehajtására vonatkozó kérdései „a hétköznapi élettel kapcsolatos kérdések”, vö. a tárgyat kikerülő irreleváns szőrszálhasogatások – arra enged következtetni, hogy olyan sok értelmük azért nincs.)
Ezt is ajánljuk a témában
Ott vagyunk, hogy bármikor megállapodhatunk. Minden ügyben megállapodás-közelben vagyunk, nem maradt fent érdemi nézeteltérés – mondta rendkívüli sajtótájékoztatóján a miniszter.
E bizalom támasztéka az, hogy egészen addig, amíg a tagállami vétó intézménye létezik, a magyar kormány uniós érdekérvényesítő képessége minden régi bűn és rossz külső körülmény ellenére sem nulla, tehát a Magyarországnak folyósított uniós források összege sem lehet nulla.
Egyszerűen nem lehet az Európai Uniót úgy üzemeltetni, hogy egy kisemmizett ország mindig mindennek keresztbefekszik, azzal az egyvalakivel is meg kell egyezni szépen.
Pláne akkor, ha nem egyvalakiről, hanem minimum kétvalakiről van szó. Szóval lesznek uniós pénzek, természetesen.
Ámbátor.
Nem tudom nem észrevenni, hogy az európai uniós pénzeinkkel kapcsolatban mindig csak és kizárólag akkor van Brüsszel részéről érdemleges előrelépés, amikor valamilyen helyzetben a továbblépéshez Európai Uniónak ki kell billentenie vétópozíciójából a magyar kormányt. A legutóbbi, tényleg jelentős pozitív gesztust tavaly decemberben kaptuk az uniós pénzek ügyében: 2022. december 12-én a tagállamok elfogadták a magyar helyreállítási tervet, csökkentették a jogállamisági kondicionalitási eljárás keretében zárolt uniós pénzek arányát, és a Bizottság gyorsan elfogadta az operatív programjainkat, hogy aztán azonnal rájuk is stemplizzen néhány horizontális feljogosító feltételt, melynek köszönhetően az előlegen kívül egy eurocent sem érkezett belőlük egész évben.
E gesztus ára nem valamiféle nagy jogállamisági világcsoda megvalósítása volt – bár egyébként a tavaly nyáron kialkudott vállalásokat is teljesítettük –, hanem az, hogy rábólintottunk a globális minimumadóra és Ukrajna 18 milliárdos költségvetési támogatására.
És most megint véletlenül egybeesik minden: a Bizottság, mit ad Isten, pont akkor talál végezni a már májusban elfogadott igazságügyi reformcsomag értékelésével, amikor Ukrajna és Magyarország megegyezésközelbe jutott az OTP szankcionálásának feloldásáról, s újból asztalra kerülhet az Ukrajnának szállított fegyvereket finanszírozó Európai Békekeret 500 millió eurós részletének folyósítása, valamint egy újabb szankciós csomag.
Magyarország nélkül egyik sem megy át, s így hirtelen Brüsszelben is találtak időt megtekinteni a szűk öt hónapja elfogadott, nyáron készre jelentett, amúgy általuk lediktált igazságügyi csomagot.
Most akkor jogállam lettünk hirtelen egy forró őszhavi reggelen? Vagy van olyan szent cél – mindig mennyei összhangban az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai prioritásaival –, amiért az embernek korpásodik a haja? Netán, óh, fájdalom: tényleg nettó, pőre, puszta, facér politikai zsarolás lenne az EU-s pénzek visszatartása, ahogy azt a magyar jobboldal nagyjából két éve mondja? Lehet az, hogy az Egyesült Á… akarom mondani, az Európai Unió külpolitikai céljainak teljesülése esetén a magyar jogállamiság a lőtéri kistigrist sem érdekli már?
Nincsen nekem a mezítelen hatalompolitikával semmi gondom. Az egy tiszta, átlátható műfaj: amennyi az erőd, annyi a zsákmányod. Jelen esetben Magyarország uniós pénzeinek ügyében
annyiszor gyakorolja felénk az Európai Bizottság a korrektség minimumának minimális minimumát, ahányszor ezt üvöltve-toporzékolva kivétózzuk magunknak,
és így jön meg vér és verejték árán majd szépen minden egyes eurocent.
Jó lesz ez így is; Orbán Viktornak van vastag bőre és nagy zsákja, majd odamegy és hazahozza, ami jár. Csak felmerül a kérdés: muszáj-e így bánnunk egymással. Rég felül lehetne vizsgálva az uniós költségvetés, rég NATO-tagok lehetnének a svédek, és megkockáztatom: már a brüsszeli bürokraták csőrét piszkáló itthoni ügyek végére is rég pont került volna, ha Brüsszelben nem ragaszkodnának ahhoz, hogy a legkisebb előrelépés előtt is fél évet dagonyázzunk a sárban.
Orbán Viktorral lehetne beszélni is, de ezek iszapbirkózni akarnak vele. Hát megkapják. A jogállamiságot meg majd a korpa közül kieszik szépen a cocák.
Nyitókép: MTI/EPA/Martin Divisek
Az ukrán haderő volt főparancsnoka őszintén elmondta a véleményét.
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
Az orosz elnök egy televíziós beszédében jelentette be a döntését.
Biden világháborút hagy maga után? A leköszönő amerikai adminisztráció engedélyezte a nagy hatótávolságú fegyverek bevetését oroszországi célpontok ellen.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
A BBC szerint versenyfutás zajlik Trump beiktatása előtt.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
