Pressman búcsúajándéka: ismét Polyákék fogják osztani az amerikai pénzt a balliberális lapoknak
Még a 2026-os választás előtt kap egy utolsó „dollárfröccsöt” az ellenzéki sajtó.
Úgy döntöttem, hogy ismét megpályázom a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói tisztségét. A pályázat nyitott, bárki benevezhet, aki megfelel a fenntartó által megfogalmazott feltételeknek.
A nerológiában az a kockázatos (ahonnan én nézem: szórakoztató), hogy tele van vágyvezérelt feltételezésekkel, aminek a következményeként olyan konteókat tudnak összeeszkábálni a függetlenobjektív médiamunkások, hogy még a laposföld-hívők is csak elismerően pislognak.
Nézzük a tényeket: ezelőtt öt évvel, 2018 decemberében kezdtem a munkát a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 2019 februárjában pályázat útján nyertem el a főigazgatói tisztséget. Vagyis elemi matematika: lejár az öt év. A fenntartó minisztérium annak rendje és módja szerint tehát kiírta az új mandátum elnyeréséhez szükséges pályázatot.
Széleskörű konzultáció után (család, kollégák, főnökeim, szakmai partnerek - a sorrend nem véletlen) úgy döntöttem, hogy ismét megpályázom a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói tisztségét.
A pályázat nyitott, bárki benevezhet, aki megfelel a fenntartó által megfogalmazott feltételeknek.
A magam részéről ugyanazt vallom, amit szűk öt évvel ezelőtt is elmondtam minden érdeklődő médiumnak: ha valaki jobb pályázatot tesz le az asztalra, mint szerénytelenségem, akkor én leszek az első, aki beáll mögé és támogatja, mert azzal csak nyer a magyar irodalom és a magyar kultúra. És ez a legfontosabb.
(Az értem aggódóknak: hál’ Istennek az identitásom nem pozíciófüggő. Nem mellesleg párhuzamosan készülök az Aranykalászos Gazda-vizsgámra is, én a traktoron is az maradok, aki vagyok.)
Köszönöm a figyelmet!
A szerző a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója