egészségi állapotukat 16 százalékponttal kisebb arányban ítélik jónak (és valóban: nyolc évvel kevesebbet élnek egészségben), továbbá 15 százalékponttal nagyobb arányban vannak kitéve a szegénység kockázatának, noha két évvel több ideig dolgoznak.
Az EIGE-jelentés 6. táblázatából tisztán kitűnik: Magyarország nemi egyenlőségi pontszámát egyetlen terület húzza le drasztikusan, méghozzá a vezető politikai, gazdasági és tudományos tisztségeket betöltő nők aránya (26,2 pont, szemben az 59,1 pontos uniós átlaggal). A munka és az egészségügy területén a nők és férfiak közötti egyenlőség teljesen átlagos, a pénzügyek és a tudás kategóriájában pedig jobb, mint 7-8 másik tagállamban. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy amennyiben holnaptól semmi változás nem történne az oktatásegészségügyben, viszont
a kormánytagok felét nőkre cserélné le Orbán Viktor (mondjuk trollkodásiból minisztert csinálna például Schmidt Máriából),
továbbá az állami cégek felügyelőtanácsába a paritás kedvéért beültetnék többek között – Isten ments – csekélységemet, akkor az ország akár 7-8 hellyel is előrébb ugorhatna a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének rangsorában – azaz a fura logika szerint drasztikusan javulna a magyar nők jólléte.
Persze, az valóban nem tűnik indokoltnak, hogy a kutatásfinanszírozással kapcsolatos döntéshozó szervezetek tagjainak mindössze 3,8 százaléka nő – ha ennél lényegesen többen pályáznak a vonatkozó tisztségekre, de azonos képességek esetén is következetesen a férfi kollégáik lesznek a befutók, az valóban anomália, amit orvosolni kell;