„Végre! – ezzel az egy szóval tudnám a legegyszerűbben összefoglalni a Magyarországnak járó uniós források kapcsán tapasztalt fordulatot: bennfentes forrásaim szerint ugyanis a Fidesz-kormány eddig megismert akadékoskodó hozzáállása az elmúlt hetekben élesen megváltozott és korábban érzékeny ügyekben is (mint például a vagyonkezelő alapítványok kérdése) kompromisszumkésznek mutatta magát. Ez pedig végre érdemi teljesítésekhez és az uniós források tényleges feloldásához vezetnek – állítják brüsszeli kapcsolataim, akik szerint erre a magyar kormányfő és az Európai Bizottság elnöke épp ezekben az órákban foghat(ott) kezet egymással Brüsszelben. Fontos ugyanakkor, hogy Orbánék így sem számolatlanul és kontroll nélkül kaphatják majd meg az uniós pénzeket. Leegyszerűsítve: minden benyújtott számlát külön ellenőriznek majd és bármilyen jövőbeni probléma esetén – ha a meghozott reformok nem működnek például – azonnal újra szankcionálhatják a kifizetéseket.
Egyesek szerint a lengyel választások eredménye késztette újratervezésre a fideszes vezetést, de sokkal valószínűbb, hogy a gazdaság egyre romló teljesítménye, a kassza teljes kiüresedése vette rá Orbánékat arra, hogy feladják eleve értelmetlen „szabadságharcukat”. Örömhír tehát, hogy végre hozzájuthatunk a közös hazánknak járó uniós támogatásokhoz és jó hír, hogy
A JOGÁLLAMISÁGI VITA EREDMÉNYEKÉNT A REZSIM KÉNYTELEN VOLT VISSZAVÁGNI A NER EGYES NYÚLVÁNYAIT.
Azzal ugyanakkor, hogy immár lezárulhatnak a jogállamisági eljárások, még egyáltalán nem mondhatjuk ki, hogy a narancsos rendszer immár hibátlan és minden fogaskerekében demokratikus módon működik. Mert nem így van. A jogállamisági eljárások lezárása nem teszi meg nem történté a jogállami bűnöket; sőt éppen, hogy igazolják azokat. Azzal, hogy Orbánék végrehajtanak végül minden módosítást és reformot, valójában maguk ismerik el a jogállamisági dúlást, a korrupciót és visszaéléseket. A NER rendszerének teljes korrekciója és leváltása nem az Európai Unió dolga, hanem a miénk.”
Nyitókép: Ujhelyi István Facebook-oldala