Kicsit jobb lett most a világ, kicsit megint jobb magyarnak lenni!
Karikó és Krausz magyarságának méricskélése megbocsáthatatlan bűn ezekben a történelmi pillanatokban. Constantinovits Milán írása.
Egyeseknek nem fér a fejébe, hogy magyar ember is lehet sikeres. Ilyenkor vagy a siker mértékét kérdőjelezik meg, vagy az illető – Karikó Katalin és Krausz Ferenc – magyarságát.
Amikor egy levágott nemi szervű férfi nőstény mogyorós pelének képzeli magát, azt az identitást is jobban tiszteletben tartják haladóék, mint azt, hogy Karikó Katalin Nobel-díjas magyar kutatónő két éve egyértelműen kijelentette, hogy nem csupán Magyarországon születettnek, de magyarnak is vallja magát.
De ez nem számít – majd azt ők megmondják, ki a magyar!
A nemzeti dicsőség mint létező fogalom nem fér bele egyesek fejébe. Az, hogy egyszerre két honfitársunk is Nobel-díjat kapott, sokaknak büszkeségre ad okot – ahogy Constantinovits Milán kollégánk is írta –, másokat kevésbé foglalkoztat az egész, de ennél sokkal izgalmasabb az örök fanyalgók tábora.
Akik szerint a siker: vagy nem siker, vagy az illető, aki elérte, nem magyar.
Harmadik lehetőség nincs.
Ezt is ajánljuk a témában
Karikó és Krausz magyarságának méricskélése megbocsáthatatlan bűn ezekben a történelmi pillanatokban. Constantinovits Milán írása.
Na mármost egy Nobel-díjnál (pláne kettőnél) igen nehéz azt kimondania bárkinek, hogy az nem tekinthető sikernek, bár akadtak ilyenek is: a szabad szellem szárnyaló albatrosza, Puzsér Róbert például megtette, a többi kilencmillió-hétszázezer virológus java azért szerencsére megőrizte a hidegvérét.
Így marad annak kétségbevonása, hogy az illető magyar. Az egykori SS-veterán nyilvános, tapsolós rehabilitálása, majd ennek hazai progresszív mentegetése után végül is nem kellett volna meglepőnek lennie, hogy hirtelen a nürnbergi faji törvények közepette találjuk magunkat,
mármint abban a tekintetben, hogy egyesek elkezdik méregetni, vajon mennyire magyar Karikó Katalin, illetve Krausz Ferenc.
A 444 meg a 24 előveszi a fejkörmérőjét a jó öreg Harmadik Birodalom legnagyobb dicsőségére, és megmondja, ki tartozik a nemzethez és ki nem.
Aztán ott van a másik bombaérv, miszerint a Nobel-díjasaink zöme, az újak is, nagyrészt külföldön végzett munkájuk után kapták meg a rangos elismerést. Magyar átok, elüldözzük az okosakat, lám, lám – mondja a mantrát, aki saját sikertelenségét is indokoltnak látja így.
Pedig az önigazoló okosok igazán utánanézhetnének pár kattintással, hogyan is áll a helyzet, mondjuk, a szomszédainknál,
de ha megtennék, az általános emberi gyarlóságot és a térségbeli hiányosságokat nem kenhetnék ilyen kéjes örömök közepette hazájukra,
meg hát azért ennyi erőfeszítést nem lehet elvárni tőlük. Néhány önkényesen kiragadott példa azért álljon itt az ő kedvükért is, akiket nyilván csak a toxikus magyar politikai klíma tart vissza a Nobeltől:
Ausztria kivétel. Na, vajon miért?
Egyszerű: a centrumban van pénz, ember, infrastruktúra a megfelelő szintű kutatások finanszírozására, a történelmi lemaradással sújtott, szocializmuscibálta közép-európai félpriférián viszont ritkásabban fordulnak elő ezek egyszerre. Néha mégis, de erről kicsit később...
És akkor még egy apró adalék: kik is üldözték el, teszem azt, Karikó Katalint? Ki is rakta ki a Szegedi Biológiai Kutatóközpontból?
Csak nem ugyanaz a pártállami struktúra, amely az egyetemeket is működtette, s amelyben a kutatónő elüldözöttségén most mélabúsan merengő Gyurcsány Ferenc és családja éppen privilegizált helyzetben volt?
Kapcsolódó vélemény
A legnagyszerűbb tudományos elismerést kapta egy ember, akinek a neve melle odaírják, hogy magyar.
S mi a helyzet Krausz Ferenccel, akire kígyót-békát kiáltottak Szegeden a lézerkutató központban, miután Palkovics Lászlóék odatették? 2019-ben három kutató levélben tiltakozott ez ellen, közpénzszórásnak titulálva az egész lézeres kacabajkát,
az úgynevezett független sajtó pedig jócskán felerősítette Krausz kritikusainak kiabálását, majd lemondását –
aztán, mit ad Isten, csak nem az ultragyors lézertudományra kapta meg a Nobel-díjat most Krausz?
Valahogy ezek az alapvető információk, meg a kontextus hiányzik a progresszív-fanyalgó sajtó cikkeiből. Kifelejtették.
Igaz, jó memória csak a Nobel-díjas kutatásokhoz ajánlott. Az újságírói wurlitzer-emlékdíjakhoz kimondottan ellenjavallt.
(Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán)