Dagad a botrány – már Trudeau is magyarázkodik a náci kollaboráns ünneplése miatt
Sorra kapja azóta a kritikát a kanadai kormány.
A Telexen fejtegette gondolatait a történész.
Megírtuk: a kanadai képviselőház elnöke bocsánatot kért, majd lemondott, miután egy, a második világháborúban a nácik oldalán harcoló veteránt méltatott a parlament ülésén. Az eseményen a Justin Trudeau miniszterelnök meghívására az országban tartózkodó Volodomir Zelenszkij ukrán elnök is részt vett, s a helyi politikusokkal együtt éljenezte a 98 éves Jaroszlav Hunkát.
Ezt is ajánljuk a témában
Sorra kapja azóta a kritikát a kanadai kormány.
Anthony Rota a felháborodás hatására bocsánatot kért a zsidó közösségektől, majd elbúcsúzott a posztjától. De maga Trudeau is magyarázkodásra kényszerült, miután napvilágra került, hogy Hunka a Waffen SS Galíciai Hadosztály és a 14. Waffen SS-hadosztály néven ismert egység tagjaként szolgált, e minőségében kétségtelenül az oroszok ellen is harcolhatott, ám egyúttal a nácik oldalán, s nem kizárt, háborús bűnöket is elkövetett, tekintve a hírhedt egységét. A nemzetközi felháborodás miatt a gesztusnak szánt szereplésből világméretű botrány kerekedett. Kétségtelen, a „magas labdát” az orosz propaganda is lecsapta.
Azt ugyanakkor még a Telex is megírta, hogy
a kitüntetett Jaroszlav Hunkáról felmerült, zsidó származású lengyelek ellen elkövetett bűncselekmények miatt körözik,
így már folynak a tárgyalások az esetleges kiadatásáról.
Az Orbán-kormány ellen korábban tüntetni is hajlandó Ungváry Krisztián történész mindenesetre mostanra jutott odáig, hogy a Telexen kifejtse az esettel kapcsolatos gondolatait. Némileg meglepő módon a korszakról számos könyvet jegyző, Horthy Miklós és a magyar hatóságok felelősségét is részletesen kifejtő történész a zsidó szervezetekkel ellentétben nem talál különösebb kivetnivalót Hunka szerepeltetésében.
„Hunka háborús bűnösségét még senki sem bizonyította. Lehet ugyan, hogy háborús bűnös volt, azonban ez kevéssé valószínű, mert csak 1943-ban jelentkezett katonának az SS-be, előtte fegyveres szolgálatáról nincsen adat. Kiképzése Münchenben és Neuhammerben (ma Swietoszów/Lengyelország) történt – ugyanott, ahol egyébként 1944/45 fordulóján a magyar „Hunyadi” és „Hungária” SS-hadosztály tagjait is kiképezték” – talált rögtön magyar párhuzamot is a történetben Ungváry, igaz, kissé erőltetett módon.
A történész Hunka beszámolójára hagyatkozva kifejti: egysége, a 14. „Galizien” SS-hadosztály annak a náci belátásnak köszönhette létét, hogy a Szovjetunió nem győzhető le a szovjet lakosság együttműködése nélkül. A hadosztály vezényleti nyelve részben ukrán volt, továbbá:
nincsen alapunk feltételezni, hogy esetében egy neonáciról lenne szó”.
Ezt követően aztán következik némi okfejtés arról, hogy Ungváry szerint inkább ártatlan egykori SS-katona ügyét Lánczi Tamás, a Fidesz-média meg az oroszok fújták fel, arra azonban az írás nem tér ki, hogy ez miért vezetett például a Simon Wiesenthal Központ tiltakozásához.
A Horthy visszaemlékezéseit általában őszintétlennek tartó szakértő Hunkának mintha elhinné, hogy „nem azért lépett be az SS-be mert lelkesedett Hitlerért – ennek épp ellenkezője derül ki a szövegből –, hanem azért, mert elviselhetetlen volt számára a tudat, hogy még egyszer a kommunizmusban kell élnie”.
De itt nem áll meg Ungváry, szerint azért is érdemes ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, mert a „közkeletű vélekedéssel ellentétben
az még önmagában nem jelent háborús bűnt, ha valaki egy fegyveres SS-alakulat tagja volt.
Ezt a nürnbergi törvényszék sem tekintette annak”.
Továbbá: „Így tehát más – háborús bűnt el nem követő – volt SS-veterán pozitív szerepeltetése még abban az esetben is megalapozott lehet a nyilvánosság előtt, ha a későbbiekben Hunkáról kiderülne, hogy háborús bűnös.
Ez nem azt jelenti természetesen, hogy „hősként” kell ünnepelni őket, hanem azt, hogy adott esetben el kell ismerni szenvedéstörténetüket.”
Ungváry Krisztián úgy véli, a németek által megszállt Ukrajnában tehát már 1941-től rettenetes állapotok uralkodtak. Így az, hogy ebben a helyzetben egy átlagos ukrán fiatal úgy gondolta, a legkisebb rosszat a német oldalon végzett katonai szolgálatra jelentkezéssel választja, szerinte egyáltalán nem érthetetlen reakció, egyben megsemmisítő bizonyítványt állít ki az ezt megelőző szovjet rendszerről is.
„Emellett
ez nem ugyanaz, mint amikor valaki arra jelentkezik, hogy zsidókat kísérjen a vesztőhelyre.
Annál is kevésbé, mert amikor Hunka az SS-be jelentkezett, az ukrán zsidók túlnyomó többségét már meggyilkolták. Katonai szolgálata és az ukrajnai zsidók meggyilkolása között tehát nem nagyon lehet összefüggés. Később persze elvileg bőven kerülhetett olyan helyzetbe, hogy bűncselekményeket kövessen el – egy háború eleve ezen helyzetek tömegét eredményezi” – részletezni alig leplezett empátiával.