Szolga, jobbágy, tudd, hol a helyed

„Guitman Barnabás történész, kutató, egyetemi adjunktus hosszan sorolja azt az egy dolgot, amit a Habsburgoknak köszönhetünk: a magyar államiság folytonosságát.

Hát szerintem meg bármely más dinasztia is kerül a trónra, ugyanúgy fenntartotta volna ezt a folytonosságot, ahogyan korábban is fenntartotta mindenki, és ahogyan a köztársasági kísérletek is fenntartották. A Habsburgok nem magyarbarátságból nem tették az országot örökös tartománnyá, mint Csehországot, hanem mert nagy volt az ellenállás.

A Habsburgok civilizatorikus jótéteményei pedig pontosan olyasmik voltak, mint az európai gyarmatosítóké a gyarmatokon. Afrikában vagy Indiában is építettek a britek kórházat, iskolát meg vasutat, és hol jóban, hol rosszban voltak a helyi törzsfőkkel vagy nábobokkal. És részben nekik köszönhető az indológia, vagy a Tadzs Mahal rendbetétele.

Guitman megnyilvánulása mintha válasz lenne a Petőfi emlékévben átnevezett Petőfi laktanya körüli morgolódásra. (Korábban nyilatkozott egyéb dolgokat is, amiket eddig csak futóbolondoktól hallottam. Pl. hogy a kurucos történelemszemlélet lényegében kommunista. Nos, ha valaki veszi a fáradtságot, és háború előtti történelemkönyveket olvas, ott nem sokban talál nagyon mást kuruc-szabadságharcos témában, mint a háború után, csak az osztályharcos máz hianyzik. De attól még szabadságharcosok.)

A mostani habsburgizmus a rendszerváltás újkapitalista nemzedékének szembefordulása szülei világával, melyet a magyar történelem testesít meg a számára. Egyfajta »deviancia«. Szemlélete még a régi aulikusok közt sem dívott. Thökölyt és Rákóczit Ferenc József idején temették újra, és szinte tobzódott a kurucromantika.

A neohabsburgizmus a nemzet posztmodern dekonstrukciója. Üzenete: nem vagyunk ugyanaz a nemzet, ugyanaz az ország, ugyanaz a történelem. Nincs közös narratíva, nincsenek azonos hőseink, nincs nemzeti minimum.
A neohabsburgizmus a társadalmi igazságtalanságok természetessé tételének, az ordító különbségek neoliberális-vadkapitalista igazolásának egyik speciális tudattalan kulturális eleme. A szabadságharcos tradíció kiiktatása ugyanis a lazadás szellemének kiiktatása. Üzenete: szolga, jobbágy, tudd, hol a helyed.

A neohabsburgizmus egy szellemi trashreality, kb a Kőgazdag fiatalok szubkulturális megfelelője.”

***

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd