Hont András egy meglehetősen hosszú posztban fejtette ki véleményét Horthy-ügyben. „És tényleg csak Pressmann hiányzott már” – kezdte bejegyzését az újságíró.
Mintha nem lenne elég problémánk magunktól is a múlttal, a múltföldolgozással,
a különböző örökségekből, családtörténetekből fakadó – amúgy egyáltalán nem föloldhatatlan – meg nem értéssel és szembenállással, akkor jön ő, és eligazít, hogy pontosan hogyan is kell viszonyulni a magyaroknak a saját történelmi korszakaikhoz és azok szereplőihez” – fogalmaz az újságíró.
Mint írja: „teszem azt – ha megjegyezhetem a legnagyobb tisztelet hangján –, Magyarországnak nem volt olyan vezetője az Egyesült Államok létezésével megegyező időszakban, aki rabszolgát tartott volna, de nem hinném, hogy egy amerikai diplomata ez alapján és csak ez alapján megnyilatkozhat Washingtonról, Jeffersonról vagy Madisonról, még akkor sem, ha New York-i demokrata elvbarátai, az egykori déli rabszolgatartók pártjának mai képviselői Jeffersonnal szemben ezt már el is kezdték”.
Köszönjük, de tengerentúli segítség nélkül is megy nekünk,
hogy a föltárás, egy adott kor viszonyainak, összefüggéseinek megértése, az akkori dilemmák és lehetőségek bemutatása helyett a saját erkölcsi nagyságunkat, a kiválóbbakhoz tartozásunkat demonstráljuk” – fogalmaz Hont.
Az újságíró szerint tökéletesen igazuk van azoknak, akik megpróbálják fölhívni Lázár János figyelmét arra, hogy Horthy egyáltalán nem volt „kivételes államférfi”. Szerinte a vita középpontjában egy „bruttó 50 ezer embert fölkavaró kérdés áll”.