A kerál legkisebb leányvállalata

„Miközben paksi beruházás néven zajlik az egyre pimaszabb átverés, az államközi itt a piros, hol a piros játék, az ellenzék figyelmét más köti le. A kormány magánzsebeket töm, mert teheti. Politikai és civil ellenzéke pedig elfogadja ezt és támogatja. Mert máshoz – elszámoltatáshoz – sem eszköze, sem kedve sincs.

Észrevétlenül úszik el Magyarország állampolgárai feje fölött a paksi bővítésre felvett tízmilliárd eurós hitel. Kilenc éve húzódik ez az ügy, kilenc év alatt voltak tiltakozások, feldühödések, sok-sok oda nem figyelés. Mára maradt a tehetetlen beletörődés, a passzív bódulat. Pedig voltak kegyes, be nem tartott ígéretek az átláthatóvá tételre. (Már amennyire a mai magyar kormány bármit is komolyan átláthatóvá, elszámolhatóvá akar tenni. Olybá tűnik, az Orbán-rezsimben politikai virtus az »arra költünk, amire akarunk, és úgy költünk, ahogy nekünk úri jókedvünkben jólesik« elve.)

Egyvalami nem történt az elmúlt kilenc év alatt:

a homályba hömpölygő tízmilliárd euró sorsa szemernyit sem vált világosabbá.

Most, hogy közzétették a hatodik paksi szerződésmódosítást, végre meg kellene értenünk: a cél, a rendszerelv a politikai felelősség teljes hárítása. Mindenféle politikai számonkérhetőség, elszámoltathatóság ellehetetlenítése. Szerződéses, jogi alapon. Ez ennek a típusú önkénynek a lényege.”

Nyitókép: Sóki Tamás/MTI