A család jó esetben biztonságot jelent mindenkinek, aki benne él. De fordítva is igaz, biztonság kell ahhoz, hogy egy család létrejöhessen. Akkor vállalunk gyermeket, ha biztonságban érezzük magunkat, s ha bízunk abban, hogy ezt a biztonságot meg tudjuk őrizni a jövőben is. Biztonság a jelenben és bizalom a jövőben – mindkettő szükséges ahhoz, hogy családot alapítsunk és gyermeket vállaljunk. Akkor családbarát a világ körülöttünk, ha biztonságos, és tudunk bízni abban, hogy az is marad.
Rettentő egyszerű és evidens a képlet. Ezért érthetetlen, miért támadják annyian.
2012-ben miniszteri biztosként készítettem egy jelentést a női foglalkoztatásról, s a feministák megszámolták, hogy húsz oldalon harmincnyolcszor szerepelt benne a családbarát szó. Ez akkora bűnöm volt, hogy még az ENSZ-ben is elpanaszolták. Pedig tényleg csak arról írtam, hogy mi, nők nem akarunk választani, hanem a hivatásunk gyakorlása mellett szeretnénk gyermeket nevelni és családban élni. Ez nem megy másképp, csak ha a szűkebb és a tágabb környezetünk is családbarát, s megkülönböztetett figyelmet kapunk legalább arra az átmeneti időre, amíg a gyerekek kicsik. Ha a munkahelyen vagy állami szinten nincs így, akkor nem fognak megszületni a vágyott gyermekek.