Térdelni vagy nem térdelni? Ez itt a kérdés – egymásnak estek a publicisták Szoboszlai gesztusa kapcsán

Ahogy mi is beszámoltunk róla, a Liverpool 1-1-es döntetlent játszott a Chelsea otthonában vasárnap a labdarúgó Premier League első fordulójának rangadóján. A kezdőcsapatnak Szoboszlai Dominik is tagja volt, aki a nyugati országok által egy ideje bevett szokás szerint az egyenjogúság jegyében a meccs első pillanatában a többiekkel együtt letérdelt. A jelenetről a Szijjártó Péter is megosztott egy videót a hazai nézők számára.

Arról is írtunk, hogy meglehetősen kritikusan fogadták a Liverpool szurkolói a Chelsea elleni 1-1-et, Szoboszlai Dominik debütálása viszont tetszett nekik, bár a rúgótechnikáját ismerve, több lövést reméltek tőle.

Szoboszlai játékával kapcsolatban a legtöbben azt jegyezték meg, hogy hihetetlen munkát végzett, volt, aki egyenesen azt írta: „Szoboszlai egy munkamániás!” Sokan azt is kiemelték, jó lett volna, ha több lövésre vállalkozik.

– írta egy kommentelő. 

Na, de vissza a térdeléshez!

Térdelni vagy nem térdelni? – Ez itt a kérdés. A magyar közélet szereplői közül többen érezték úgy – pro és kontra –, hogy véleményt kell nyilvánítaniuk azzal kapcsolatban, hogy Szoboszlai helyesen tette-e, hogy csapattársaival együtt letérdelt a meccs előtt.

„Szoboszlai első angol bajnoki meccsének első pillanatában letérdelt a többi játékossal együtt – az egyenjogúság szimbólumaként. Eddig azt hallgattuk kormányzati politikusainktól és szolgálóiktól, hogy magyar játékos »magyar gondolkodással« nem térdel le.

– írta közösségi oldalán Somogyi Zoltán az eset kapcsán.

„Szoboszlai nem szabadságharcos”

Ungváry Zsolt lapunknak írt publicisztikájában fejtegette, vajon rosszul tette Szoboszlai, hogy letérdelt.

Mint írta: „lehet itt moralizálni: felvethetjük, hogy meddig lehet elmenni a karrier, a pénz stb. kérdésében. De egy profi focistát nem kell ilyen dilemma elé állítani.

Ungváry szerint a focisták letérdepeltetése nyilvánvaló nyomásgyakorlás hatására történt, hiszen olyan nincs, hogy mindenki egyetért valamiben.

„Örüljünk, amíg nálunk ki lehet lógni a sorból. Ráadásul ez a tiszteletadás (meghunyászkodás?) nem ellenünk szól. Ha a román nemzeti ünnepen kéne koccintani, az más. Az vállalhatatlan focistának, miniszterelnöknek, történelemtanárnak. De itt voltaképpen az angolszász gyarmatosítás és rabszolgatartás ellen megy a hajcihő, ezzel még akár azonosulni is lehet” – fogalmaz a szerző.

A Magyar Nemzet szerzője, Novák Miklós is megszólalt a történések kapcsán.

„Nézegetem a Chelsea–Liverpool Premier League-mérkőzés BLM-szertartásáról készült felvételt és csóválom a fejem. A játékosok egyik része – miként Szoboszlai Dominik is – a bal, a másik a jobb térdére rogy le, Mohamed Szalah meg úgy gubbaszt, mint amikor a gyerekek nyuszi ül a fűbent játszanak. 

– sorolja, majd felteszi a kérdést: hol itt az egységes rend?

„A szertartás ugyanis attól szertartás, hogy adott, mindenkire nézve kötelező rendje van” – fogalmazott.

Bencsik Gábor sem rejtette véka alá a véleményét, ő egy posztjában azt írta: „Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos megkezdték angliai futball-pályafutásukat. Térdeléssel.”

Az újságíró szerint, akik a futballistákat rászorítják a térdelésre, tudják, hogy a futballisták tudják, hogy ez az egész hazugság, 

„Sőt ők maguk is, az edzők és menedzserek, akik a játékosokat rászorítják a térdelésre, ők is tudják, hogy ez a részükről megalkuvás, a klubtulajdonos is tudja ezt, de hát a szponzorok meg a média, élni kell” – írta Bencsik.

Lattmann Tamás mindezt nem hagyhatta szó nélkül, szerinte ugyanis „a komplett fideszes mocsokmédia épp azon pörög, hogy vajon Szoboszlai hazaáruló-e”. 

„Talán ha nem ilyen baromságokkal és az azok köré szervezett idióta »szabadságharcokkal« lettek volna elfoglalva az elmúlt évek során, most nem kéne ezt a kognitív disszonanciát kezelgetni. Pedig a tények egyszerűek: a világ halad valamerre, és igazából senkit nem érdekel, hogy a Kárpát-medencében néhány ezer idióta nem tud mit csinálni a frusztrációival. Aki pedig kiszabadul onnan, beilleszkedik a normálisba, az kapja a köpködést és a már említett frusztráció által kiváltott egyéb gyűlölködést utána. 

– írta. 

Arról is beszámoltunk, hogy erre már maga a Facebook reagált, méghozzá azzal, hogy 

Szintén Bencsik Gábor posztjára reagált a Népszava publicistája, Hegyi Iván, aki szerint „az efféle kommentárhoz a Bencsik famíliában vastag arcbőrre volt szükség”.

„Ahogyan Szijjártó Péter megkapta Szergej Lavrov kollégától a Barátság Érdemrendet, úgy Bencsik Gábor is számíthat a térdszalagrendre” – próbált poénkodni a szerző.

Szintén a Bencsik-poszt verte ki a biztosítékot Kele Jánosnál, a Momentum elnökségi tagjánál is, aki „Bencsik elvtárs esete a szabad akarattal és a véleményszabadsággal” címmel írt bejegyzést közösségi oldalára.

„Bár az embernek már rég nincsenek elvárásai a fideszes siserehad és megélhetési hoppmestereienek irányába, ízlés szerint azért mégis mindig vicces-elkeserítő-vérlázító dolog ráeszmélni, 

Egyszerűen nem fér a fejükbe, hogy létezik más is, mint a kőbaltával a fejekbe vert kultúrharc, az örök, fékezhetetlen ideológiai háború, és hogy bizonyos szint felett egyes emberek a véleményüket, a közéleti-kulturális kódjaikat önjogukon, saját akaratukból képviselik. Nekik ez egyszerűen nem opció. 

– jegyezte meg.

Nyitókép: Marc Atkins/Getty Images