Na, de vissza a térdeléshez!
Térdelni vagy nem térdelni? – Ez itt a kérdés. A magyar közélet szereplői közül többen érezték úgy – pro és kontra –, hogy véleményt kell nyilvánítaniuk azzal kapcsolatban, hogy Szoboszlai helyesen tette-e, hogy csapattársaival együtt letérdelt a meccs előtt.
„Szoboszlai első angol bajnoki meccsének első pillanatában letérdelt a többi játékossal együtt – az egyenjogúság szimbólumaként. Eddig azt hallgattuk kormányzati politikusainktól és szolgálóiktól, hogy magyar játékos »magyar gondolkodással« nem térdel le.
A pillanatnyilag legtehetségesebb és legsikeresebb focistánk erről máshogy gondolkodik – úgy tűnik”
– írta közösségi oldalán Somogyi Zoltán az eset kapcsán.
„Szoboszlai nem szabadságharcos”
Ungváry Zsolt lapunknak írt publicisztikájában fejtegette, vajon rosszul tette Szoboszlai, hogy letérdelt.
Mint írta: „lehet itt moralizálni: felvethetjük, hogy meddig lehet elmenni a karrier, a pénz stb. kérdésében. De egy profi focistát nem kell ilyen dilemma elé állítani.
Szoboszlai nem szabadságharcos.”
Ungváry szerint a focisták letérdepeltetése nyilvánvaló nyomásgyakorlás hatására történt, hiszen olyan nincs, hogy mindenki egyetért valamiben.
„Örüljünk, amíg nálunk ki lehet lógni a sorból. Ráadásul ez a tiszteletadás (meghunyászkodás?) nem ellenünk szól. Ha a román nemzeti ünnepen kéne koccintani, az más. Az vállalhatatlan focistának, miniszterelnöknek, történelemtanárnak. De itt voltaképpen az angolszász gyarmatosítás és rabszolgatartás ellen megy a hajcihő, ezzel még akár azonosulni is lehet” – fogalmaz a szerző.
A Magyar Nemzet szerzője, Novák Miklós is megszólalt a történések kapcsán.
„Nézegetem a Chelsea–Liverpool Premier League-mérkőzés BLM-szertartásáról készült felvételt és csóválom a fejem. A játékosok egyik része – miként Szoboszlai Dominik is – a bal, a másik a jobb térdére rogy le, Mohamed Szalah meg úgy gubbaszt, mint amikor a gyerekek nyuszi ül a fűbent játszanak.
Másfelől van, aki felemeli, van, aki leszegi a tekintetét, a hazaiak egyik embere mintha egyenesen a cipőfűzőjével babrálna
– sorolja, majd felteszi a kérdést: hol itt az egységes rend?
„A szertartás ugyanis attól szertartás, hogy adott, mindenkire nézve kötelező rendje van” – fogalmazott.