Van egy rossz hírem, Bencsik elvtárs: halvány lila fogalmatok sincs, hogyan működik a világ, mint ahogyan arról sem, mit gondol ott legbelül a közéleti kérdések legtöbbjéről Kerkez Milos, Szoboszlai Dominik, vagy Gulácsi Péter. Ez az, amit nem bírtok elviselni: amikor nincs hatalmatok valaki fölött, amikor nem uraljátok mások mozdulatait és gondolatait. Márpedig amikor valaki – mondjuk egy magyar focista – kivívja magának azt a jogot, hogy a világ legértékesebb bajnokságának topcsapataiban futballozhat, azzal együtt jár az is, hogy megszűnik felette hatalommal rendelkezni ez a bűzös, mocskos, mérgező rezsim. Kitalálhattok új, képzelt elnyomókat, írhatjátok végeláthatatlan tirádáitokat arról, hogy minden más közéleti gondolat, idea, rendszer és intézmény pont olyan, mint a tietek, nyünnyöghettek napestig kényszerről, de mindez csak annak a frusztrációnak a selejtes kivetülése, ami a kontroll elvesztése feletti fájdalmatokból fakad. Szar lehet így élni, Bencsik elvtárs. Ilyen számkivetetetten, ilyen nyomorult szellemi alávetettségben.
Ja, és el ne felejtsem: fog még érni benneteket pár meglepetés, továris. Kezdjük ott, hogy a Liverpool egy tradicionálisan balos-munkás csapat, és ne menjünk nagyon sokáig, csak addig, hogy jön még Rainbow Laces-kampány a Premier League-ben, amikor a teljes liga egy emberként áll majd ki az LMBTQ-csoportok jogaiért, a futballon belüli egyenlőbb reprezentációért, és minden olyan humanista alapjogért, amit ti üldöztök, eltapostok és amikre olyan mélyről felszakadó gyűlölettel gondoltok.
És csak tájékoztatásul: nem, továbbra sem kötelező letérdelni a PL-ben, eddig sem volt az, Wilfried Zaha például a kezdet kezdetén jelezte, hogy nem vesz részt ebben az akcióban, mint ahogyan nem viselik a poppy-t az angol hadsereg háborús áldozatainak és veteránjainak emléknapján pl. az ír játékosok, vagy az argentin, esetleg német edzők sem. Na, ez az a szabadság, amelyet ti annyira gyűlöltök, ez az a fájdalom, amit nem tudtok feldolgozni. A szabadság fáj nektek. Mások szabadsága. Azért, mert nektek már nincs, mert nem maradt belőle – semmi. Eladtátok, 30 ezüstért.”
Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK / AFP