Hogyan nyerhetjük vissza emberi kötődéseinket és győzhetjük le a liberális hübriszt? Erre adtak választ a fiatal konzervatívok a Kommentár lapbemutatóján.
Az ifjúkonzervatívokról szól a Kommentár konzervatív folyóirat legújabb száma, melynek szerzői voltak a lapszámbemutató vendégei: Czopf Áron, történész, politológus, Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője és Lisztóczki Péter, irodalomszakos hallgató, aktivista. A moderátor Horváth Szilárd volt, aki feltette a kérdést:
törvényszerűen jön-e a nagy nemzedékek után a romlás és leépülés, vagy el lehet-e ezt kerülni?
Czopf válaszában kifejtette, a technológia felfüggeszti a sorshoz való viszonyunkat. A nemzedéki kihívás ebben az, hogy a nemzedéki sors is szövődik, a kérdés, hogy képesek vagyunk-e szőni ezt, vagy már gépek szövik-e azt. Végletekig automatizált kultúrában élünk, de reméljük, hogy az ember még aktív szerepe és főszereplője életének. A digitális forradalommal, technológiai innovációkkal kell felvenni a versenyt, emberi kultúrát kell teremteni. Egyesek szerint túl kell lépni a humanizmus hagyományán, Czopf más irányból kritizálná azt:
a humanizmusban gőg volt, amelyet régen hübrisznek neveztek. Emberi formájú, emberi léptékű kultúrára van szükség, nem humanizmusra.
Lisztóczki feltette a kérdést: közösség-e egy online közösség? Azzal, hogy bejött az Instagram, a telefonok ideje, nincsen beszélgetés a villamoson, a kampuszon, mert mindenki a telefonjára mered. Olyan, mintha két közösségben élnénk, de egyiket sem éljük meg igazából. Ezzel két szék közé estünk a közösségek terén. Halkó szerint is van dolga a generációnknak, a technológiai fejlődés soha nem látott sebességgel halad. Nem tudjuk megkerülni a kérdést, nem tudjuk kivenni a képből a digitalizációt, tehát az elveinket értékálló módon kell tovább képviselni.
Azok az erők, amelyek a technológiai jelenlétet népszerűsítik, megragadtak az individuális igények szempontjánál, ezzel szemben nem csak a közösség áll szemben, hanem az a fajta gondolkodás, amelyet egy konzervatív közösség képviselni tud. Itt van a gyökere az ellentétnek, ebből a szempontból érdemes nézni egy közösségnek ezeket a kérdéseket: hogy az "én" és a "mi" milyen szerepet fog ebben betölteni?
Halkó szerint eközben egy új reneszánsz is zajlik, olyan képességeket sajátíthatunk el, melyekkel résztvehetünk az új világ kialakításában.
A fő képességek az adaptáció, az önállóság és a tudatosság. Az emberiség egyik legmozgalmassabb időszakát éljük, tudatosan kell állnunk a minket körbevevő globális mozzanatokhoz, és így is kell kialakítani egy új generáció által egy nemzeti kultúrmiliőt, nemzeti hivatástudatot. Lisztóczki szerint ma az a lázadás, hogy öltönyben vagyunk és templomba megyünk. Régen a punk volt a lázadás, most ez a lázadás, de ez egy konzervatív lázadás. Ennek a generációnak fel kell állni a két szék közül, és ezt a lázadó jobboldaliságot át kell kovácsolni konzervatívsággá. Ma már sok gimnazistát, egyetemistát megcélzó program van, amely becsatornázza ezeket a hevületeket, hogy belülről is ott legyen a „három részes öltöny és templom”.
Hogyan lesz a szubkultúrából kultúra? Czopf szerint az a probléma, hogy az emberek magukra vannak utalva. A hagyományos társadalmat a típus uralma határozta meg, vagyis az egyéni megnyilvánulásokban az ember legapróbb rezdüléseiben is egy normatív erő fejeződött ki. Az élet legapróbb formája is ritualizált volt. A felvilágosodás és a forradalmak felszabadították az egyént, és egy hihetetlen magány állapotába érkeztünk meg. Most a típus uralma nem nyomja el a szubjektumot, a társadalmi nyomás egyre kisebb, a házasságok nagy része tönkremegy, a minden közösségétől elvonatkoztatott egyén, ez a jogi absztrakció nem létezik a valóságban.
Nem egyének vagyunk, hanem személyek, vannak személyes kapcsolataink, egy közösséghez tartozunk, viszonyulunk egymáshoz. Az egyén, aki most érvényre jut, nem az ember természete, hanem valamilyen absztrakt, természettől elvonatkoztatott elgondolás. A remény az, hogy ez valamilyen formában helyre áll, hogy a hagyomány életerősen megjelenik, de ezért keményen meg kell küzdeni.
Sajnos viszont közel vagyunk a törésponthoz, és ha egyéni erőfeszítésekre hagyatkozunk, ahhoz nehéz reményeket fűzni
- véli Czopf.
Halkó szerint még léteznek a közösségi formák, a család, az egyházi közösségek, de éppen ezek állnak támadás alatt a globalista erők által. Ha egy nagyobb közösséget nézünk, például a nemzetet, akkor azt kell látni, hogy a globalista erők ki akarják oltani a nemzet túlélési ösztönét. A globalistáknál az „én” van fókuszban, de így elszakadunk a kapcsolatoktól, a valóságtól, nem tudjuk az emberiség misszióját értelmezni. Megbomlanak az alapvető, létezéssel kapcsolatos gondolatok. Ez ellen úgy tudunk fellépni, ha a bízunk a fiatal generációban: elsajátítják azokat a képességeket, mely értékállóságot biztosítanak számukra.
Nyitókép: Kommentár Facebook-oldala
Kárpátaljai tévés újságíró mondta el, mi maradt Ukrajnából azután, hogy a háborús időkben egy komolytalan embert, egy „bohócot” választottak meg az emberek.
A médiakritikus nem kímélte sem a szervezőket, sem a heremutogató Ecküt, akit egyenesen „tiszás szatírnak” nevezett.
A hagyományteremtő szándékkal megrendezett HUN-REN Space Summiton bejelentették a kutatási hálózat átfogó űrkutatási programjának elindítását. De azt is hangsúlyozták, hogy mekkora fordulópont előtt áll az emberiség.
Nekik nem plüssmackók kellenek. Nem a Bódis Kriszta-kínálta gender-elméletek, Csipkejózsika könyvek, és nem is a Magyar Péter féle dupla családi pótlék.
Történelmi döntést hozott a parlament: jön a plusz pénz a nyugdíjasoknak! Ám az örömbe üröm vegyül: miközben a kormány emel, Magyar Péter tanácsadói a háttérben már a kaszát élezik. Kiszivárgott a terv.
A humanizmus egy vallás, ami ledegradálja az embert, és valójában egy szélsőbaloldali politikát takar. Nem kérünk belőle, Humanisták nevű pártként sem. Szilvay Gergely írása.
Meglehet, Magyar Péter már készül a forró őszi tüntetésekre.
Az Opta közzétette az angol bajnokság legjobb tizenegyét. Szoboszlai Dominik egyedüli liverpooliként kapott helyet a csapatban.
