Szent István nyomában, a következő ezer évünkért!

Írta: Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója

Kezdjük talán onnan, hogy közösséget teremteni és összetartani cseppet sem egyszerű feladat, sokkal inkább elismerésre okot adó, komoly fegyvertény. Ugyanúgy, ahogy családot alapítani is hatalmas lépés személyes életünkben, hiszen azt fontos döntések, belső elköteleződés előzi meg, lemondásokkal és alkalmazkodással jár, miközben számos konkrét megoldandó feladat is fakad az új élethelyzetből, más közösségek esetében is igaz mindez. Akinek van tapasztalata egyházi, munkahelyi, sport, kulturális vagy lokálpatrióta csoportosulások vezetésében, tudhatja, hogy összetartani – akár hasonló érdeklődésű és felfogású embereket is – bizony nem egyszerű mutatvány. Széttartó akaratokat közös nevezőre hozni, egy közösség életképes működését biztosító, betartható szabályokat kialakítani és az együttélés alapját jelentő közös értékrendet, éthoszt kifejezésre juttatni, sokféle különleges képességet feltételez.

És persze minél számosabb egy csoport, mindez annál inkább bravúros teljesítmény. Szent István királyunk kivételes jelentősége ebben a fénytörésben mutatkozik meg talán leginkább: 

államot, hazát és hitet adott a Kárpát-medencébe érkező magyaroknak, ami a mai napig stabil keretként tart meg és tart össze bennünket. 

Nem szónoki fordulat kijelenteni: neki köszönhetjük, hogy ma is itt élhetünk, hogy magyarul beszélve, magyarul gondolkozhatunk. 

Első uralkodónk számára a fejére helyezett korona egyszerre bírt égi és földi felelősséggel. Össze kívánta kötni népét a Teremtővel és hitből fakadó meggyőződése volt, hogy a kereszténység nemcsak a személyes üdvösségnek, de az emberi életet meghatározó értelmes rendnek is forrása. Ennek talapzatán alakította ki a működőképes együttélés keretrendszerét, hozott törvényeket és rendelte hozzá erőforrásokat. Nem volt zökkenőmentes uralkodása, ha máshonnan nem, a legnépszerűbb magyar rockoperából tudjuk, komoly áldozatokkal is járt és nem mindig a népszerűség útja volt az övé. De képessége, mellyel valódi államférfiként túllátott jelene kényszerein és konfliktusain, sikerrel koronázta művét, amit a legnagyobb bizonyító erejű tényező, a történelem hullámvetései közepette megmaradó nemzetként, országként velünk eltelt idő igazol.

Ha közelebb szeretnénk jutni Szent István személyéhez és napjaink kérdéseire adható válaszokat keresünk első uralkodónktól, arra is van módunk. Nincs más dolgunk, mint hogy 

a fiához és egyúttal mindenkori utódaihoz, azaz hozzánk, mai magyarokhoz is szóló Intelmeket. 

Ez a kiváló latinsággal megírt és magyar nyelven is hozzáférhető, terjedelmében sem hosszú írás, mely történelmi alkotmányunk, a Corpus Juris Hungarici első törvényeként, egyfajta preambulumaként volt ismert és tisztelt évszázadokon át, módot ad a személyes kapcsolatfelvételre.

Meghatározó közéleti kérdéseink kapcsán iránymutatásként szolgálhat például az a lényeglátó megállapítása, mely szerint 

A végletesen szekularizált, értékvesztett, a „mi” helyett az „én” elsődlegességét valló, élvezeteket habzsoló nyugati világ jelenkori válsága, kultúránk hanyatlása, természeti erőforrásaink kizsigerelése ugyanis épp ebből az elszakítottságunkból fakad. Ha megértjük Szent István figyelmeztetését, tudhatjuk, problémáink megoldása sem nélkülözheti a transzcendens kapcsolat és az abból fakadó erkölcsiség közösségi szintű megújulását, a teremtés és a teremtett világ törvényeinek tiszteletét. Jól látjuk, hogy az istenhit eldobása, kinevetése senkit nem tett boldogabbá, sőt, az élet kusza, konfliktusokkal terhelt és fájdalmas nélküle. 

Szülőként is tapasztalhatjuk, hogy egy ilyen szellemi klímában egyre nehezebb gyerekeket nevelni, 

a káosz felé sodródik minden. Szent István a nevelési dilemmáink kapcsán is segítségünkre lehet, az Intelmekben kijelöli az ifjú Imre hercegnek az utat az erényes, értékes, és mások szolgálatára kész emberré válás felé. Olyan, mára szótárunkból sajnálatosan kikopott fogalmakat ajánl fia figyelmébe, mint az irgalmasság, a türelem, az alázatosság, a mértékletesség, a szerénység, a becsületesség és a szemérmesség. 

És mennyire hiányzik mindezen erények gyakorlása ma társadalmainkból, mennyivel élhetőbb és szerethetőbb lenne az élet egy osztályteremben vagy a vonaton utazva, ha ma is odafigyelnénk első királyunk tanácsaira a nevelés során.

Szent István hihetetlenül gazdag örökséget hagyott ránk, kialakította létezésünk jogi és közigazgatási kereteit, de nem mulasztotta el az Isten által a teremtésbe alkotó partnerül hívott, emberhez méltó élet kapcsán sem az iránymutatást. Meríthetünk bátran ma is mindezekből – a következő ezer évünkért!

***

A 2023-24-es tanév kezdetével másodszor indítja el a kereszténydemokrata Szent István Intézet a 14 éves, nyolcadikos korú osztályoknak szóló pályázatát, „Üzenet a jövőnek” címmel, melyben arra hívja a korosztály tagjait, hogy videóüzenetekben megfogalmazott „intelmeikben” meséljenek az őket követő generációknak tapasztalataikról, mi egy összetartó, jól működő osztályközösség titka. 

A pályázati kiírás hamarosan megtalálható a www.szentistvanintezet.hu oldalon és az www.oktatas.hu felületen.

Fotó: Mandiner archív