„Kitört a vakáció, már az iskolaigazgatók számítógépének mappáiban vannak a következő tanév tantárgyfelosztásainak és órarendjének szeptemberig még legalább négyszer-ötször átdolgozandó tervei, de jelenleg csend honol a termekben és az udvarokon is. Érdemes ezt a csendet kihasználni arra, hogy még egyszer végiggondoljuk azt a hangzavart, amit a balliberális ellenzék gerjesztett a pedagógusok egy részének elégedetlenségét kihasználva, a társadalmi feszültségek növelése érdekében, és forró őszt vizionál a nyári viharok idején is.
A legkézenfekvőbb eleme a mesterségen felszított ágazati haragnak a pedagógusok valóban méltatlan és tarthatatlan bérszínvonala.
A kormány az új életpályamodellről szóló törvényben rendezte ezt a kérdést,
és a végrehajtáshoz az uniós források megérkezését jelölte meg feltételként. Nem azért, mert bárki az uniótól várná a magyar tanárok helyzetének javítását, hanem azért, mert az említett források felhasználásáról szóló megállapodásban maga az unió kérte, hogy a közoktatás fejlesztését, az ágazatban dolgozók helyzetének javítását hazánk kezelje prioritásként. Akik tehát azon mesterkednek, hogy mindenféle mondvacsinált okokból ezen forrásokat visszatartsák, ténylegesen megkárosítják azokat, akiknek sorsát állítólag oly lobogó intenzitással a szívükön viselik.
Ahogy Rétvári Bence államtitkár fogalmazott nemrég, Dobrev Klára több körben találkozik a pedagógus-szakszervezetekkel, és elmondja nekik, hogy több pénzt kell követelni, majd kimegy Brüsszelbe, és ott azt mondja, hogy egyetlen fillér se érkezzen a pedagógusok béremelésére. Férje, a mi Ferink pedig gátlástalanul belemondja az orra alá tartott mikrofonok bármelyikébe, hogy nekik ez a dolguk, ez a hazafias kötelességük Brüsszelben.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd