„Az Európai Unió intézményrendszere felől mindig valamiféle jogi eszközön keresztül érkezik próbálkozás a szuverenitásunk csorbítására, ezért ezen a téren is erősnek kell lennie az Igazságügyi Minisztériumnak” – húzta alá a Mandinernek nyilatkozva Tuzson Bence, aki augusztus elsejével váltja Varga Juditot a – némileg megváltozott portfolióval bíró – Igazságügyi Minisztérium élén.
Újabb nyomásgyakorlás Brüsszelből
Mint kifejtette, egészen friss fejlemény ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság minap közölt jogállamisági jelentése, ami nem más, mint egy újabb nyomásgyakorlási eszköz. Illeszkedik abba a folyamatba, aminek során immár az unió hatáskörébe nem tartozó követeléseket próbálnak érvényesíteni rajtunk.
Újabban bonyolult jogi trükkökkel már az egyhangú döntési kötelezettséget is megkerülik bizonyos határozatoknál
– fogalmazott a leendő tárcavezető –, így történt ez legutóbb a betelepítési kvóták bedobásával a belügyminiszterek tanácsában.
„Hamar eljuthatunk oda, hogy ezt végre is kell hajtani. Csakhogy ezekkel az ideológiavezérelt lépésekkel szétverik az EU intézményrendszerét, veszélyeztetik a közösség egységét, az így kierőszakolt döntéseket egyes tagállamok egész egyszerűen nem fogják végrehajtani. Mondjuk azért, mert azok konkrétan ellentétesek a saját jogrendszerükkel. Ezért innen is mértéktartásra hívnám fel a brüsszeli döntéshozókat, térjenek észhez!” – üzente Tuzson Bence.
Kitért arra is, a lopakodó jogalkotás veszélye sejlik fel amiatt, hogy példátlan módon az Európai Unió mint szervezet nemrég csatlakozott az Isztambuli Egyezményhez. Így közvetlenül Magyarország még nem lett tag, ám
az EU-s döntéshozatali szisztémákon keresztül beszivároghat a genderideológiai hozzáállás a különböző irányelvekbe és rendeletekbe.
Ezek pedig előbb-utóbb hatással lesznek a nemzetállamok jogrendjére is, vagyis ez a riasztó precedens igenis érinti a szuverenitásunkat – hangsúlyozta.
Érvényesülnie kell a jogalkotói szándéknak a bíróságokon is!
Tuzson lapunknak adott interjúban beszélt arról is, nagyon fontosnak tartja a bíróságok függetlenségét, ugyanakkor legalább annyira azt, hogy a jogalkotói szándék érvényesül-e a bírósági gyakorlatban. „Ha az volt a cél, hogy bizonyos területen jobb legyen az emberek élete, nem mindegy, hogy azt sikerült-e elérni, nem csúszott-e valahol félre a dolog. Hiába van meg sokszor a jobbító szándék, ha a joggyakorlatban a jogalkotó célja nem jelenik meg akkor meg kell vizsgálni a rendszert és ha szükséges, ki kell javítani” – fejtegette.