„Letelepszem magam is a tévé elé, ami hamarosan eddig sosem látott feliratokkal kezd el bombázni kép helyett, viccelődik az internet, mint oly gyakran, nagy arc, nulla teljesítmény, csak a szokásos. Aztán meggyógyul, bár ne tette volna ezúttal, akkor nem látom azt a gyalázatos, borzalmas, lélektelen, ócska vergődést, amit kedvenc csapatom produkál. Voltak sajnos előjelek, de ez… Az utózöngék persze szintén előreláthatóak voltak, szinte azonnal. A döbbenettől a primitív kárörömig terjedtek. Utóbbiban fóbiás tünetekkel cifrázva. És persze ment az oszét.
Na, ha valamit soha nem értettem a fociban, akkor ez az. Mert mit várunk a következőtől? Hogy majd megtanít egy innen-onnan összeszedett ivarérett labdarúgót néhány alapvetésre? Sőt mindjárt vagy húszat, hogy rotálni lehessen, mint Pista bácsi a szőlősorban? Mert akkora a terhelés? Hol hideg van, hol meg meleg, és ráadásul még utazni is kell? Vicc.