Hangsúlyozza, hogy a gyerekújságban nem lesznek publicisztikák, ami ott kell – nemcsak tőle, hanem mindenkitől – az a kreativitás, az intelligencia, empátia, és a magyar nyelv felsőfokú ismerete, állítja. Utána arról ír, hogyan fogadták néhányan az ötletet.
„Ez veszélyes! Kimondta a Pajtás nevét, elszólta magát, komcsi!
– hőbörög Bencsik András, aki a Népszabadság Pártélet rovatánál küzdött hősiesen, amikor én Pajtás magazint olvastam. – Egy gyereket nem politikával kell traktálni - állapítja meg az operaigazgató, aki az aranyborjú kegyelméből maradt a székében, és most megszolgálja. – Nincs szükség közéleti gyerekújságra - kotkodácsol a felesége, aki annyira unatkozott háztartásbeliként, hogy kénytelenek voltunk alárakni egy Szent István Intézetet. Amire aztán kurvaélet, hogy nincs szükség, viszont nem is kérdezték tőlem, szeretném-e kifizetni.”