A DK után már a Tiszának is van Pravdája – Simicska újságíróit oda is fújta a szél
Tóta W. esetében ez nem süllyedés, inkább minőségi javulás. Varga Mátyás Zsolt írása.
„Hőbörög Bencsik András, aki a Népszabadság Pártélet rovatánál küzdött hősiesen, amikor én Pajtás magazint olvastam” – írja a publicista.
Facebook-posztban ír arról Tóta W. Árpád, hogy miért indította útjára politikával foglalkozó gyerekújságot, a Kispolgárt. A publicista azzal kezdi, hogy tudta, hogy lesz „jobber hörgés. És a bugyborékolásban az is egy szólam lesz, hogy pont a Tóta W”. S azzal hogy folytatja, hogy ezeknek – bár nem fogalmazza meg pontosan, kire utal – mindenki ellenség, aki igazi sajtót csinál, akár gyerekeknek, akár nyugdíjasoknak.
„Munk Vera, aki a légynek sem ártott soha,
és még azt sem írta le, hogy kaki, ugyanúgy idegen ügynök volt a Telex miatt, mint Dull Szabolcs. Mint Szauer Péter a HVG, Varga Zoltán a 24, Uj Péter a 444 miatt. De mondok még jobb példát. Beszántandó ellenség volt a Heti Válasz, ahol többnyire öreg zsebórás értelmiségiek motyorásztak az antalli értelemben vett konzervatív ethoszról – fogalmaz.
Hangsúlyozza, hogy a gyerekújságban nem lesznek publicisztikák, ami ott kell – nemcsak tőle, hanem mindenkitől – az a kreativitás, az intelligencia, empátia, és a magyar nyelv felsőfokú ismerete, állítja. Utána arról ír, hogyan fogadták néhányan az ötletet.
„Ez veszélyes! Kimondta a Pajtás nevét, elszólta magát, komcsi!
– hőbörög Bencsik András, aki a Népszabadság Pártélet rovatánál küzdött hősiesen, amikor én Pajtás magazint olvastam. – Egy gyereket nem politikával kell traktálni - állapítja meg az operaigazgató, aki az aranyborjú kegyelméből maradt a székében, és most megszolgálja. – Nincs szükség közéleti gyerekújságra - kotkodácsol a felesége, aki annyira unatkozott háztartásbeliként, hogy kénytelenek voltunk alárakni egy Szent István Intézetet. Amire aztán kurvaélet, hogy nincs szükség, viszont nem is kérdezték tőlem, szeretném-e kifizetni.”
A publicista állítja, ez az újság még létre sem jött, és máris több embert érdekel, mint ahányat a Szent István Intézet valaha fog.
Nyitókép: Képernyőfotó