Több hazai one man show is az Európai Parlamentbe készül

Miután hosszas nyűglődés után a minap végre hivatalosan is bejegyezték a Mindenki Magyarországa Néppártot (MMN), immár újabb szereplővel bővült a már eddig is meglehetősen népes ellenzéki oldal. Több mint egy tucat olyan, a kormánypártokkal szemben álló politikai formáció létezik – hivatalosan persze ennél sokkal több van tetszhalott állapotban –, amely valamilyen életjelet mutat magáról, ám ha abból indulunk ki, hogy a Fidesz a jelenlegi állás szerint nagyjából a szavazatok felére számíthat egy országos szintű választáson, akkor a többiek átlagban nem érik el a parlamenti bejutáshoz szükséges öt százalékot. Éppen ezért érdemes a jelenleg országgyűlési mandátummal nem rendelkező alakulatokat szemügyre venni, hogy melyek válhatnak a jövőben tényezőkké.

Indulnak az európai választáson

Az újonnan színre lépő Márki-Zay-féle alakulat növeli a one man-show-kat idéző alakulatok számát, hiszen a hódmezővásárhelyi polgármester mellett nincs igazán fajsúlyos politikus a pártban, ha csak Molnár Róbertet nem tekintjük annak, aki kisgazdaként, Torgyán József fegyverhordozójaként kezdte a politikai pályafutását, jelenleg egy kis falu, Kübekháza vezetője. A másik, viszonylag ismertebb figura Bana Tibor, aki jobbikosként került be a parlamentbe 2010-ben, de egy idő után elege lett Jakab Péterből és 2020-ban otthagyta a pártot.

Az MMN persze programot is hirdetett, még ha ez néhány jelszószerű közhelyből áll is csupán. Márki-Zay szerint ők a rendszer ellenzékének és nem a részének számítanak, azaz, most nem ellenzékre, hanem ellenállásra van szükség. Emellett önzetlenül kiállnak minden megsértett társadalmi csoport – tanárok, egészségügyi, rendvédelmi dolgozók, diákok – mellett. S meghirdetik a kultúraváltást, ami az ő szótárukban azt jelenti, hogy

és az itteni emberek emiatt vándorolnak ki. (Ez a pont csupán azért érdekes, mert az egykori miniszterelnök-jelölt épp ezt a célt nevezte meg, amikor arról beszélt a parlamenti választási kampányában, hogy mire kellenek Amerikából a guruló dollárok.)

S Márki-Zay azt is kihangsúlyozta a bemutatójuk alkalmából, hogy nem állami pénzekből, hanem kizárólag adományokból működnek, s az az Európai Néppárthoz szeretnének majd csatlakozni. Ami azt jelenti, hogy elindulnak az uniós választáson, s azt hiszi, sikerül is mandátumot szerezni, ehhez a reményhez persze komoly önbizalom, talán még annál több is kell. Meg persze arra is szükségük lenne, hogy szövetségesekre találjanak a hatok – amelyek együtt indultak a tavalyi választáson – némelyikével, ám a bukott miniszterelnök-jelölt a DK, a Jobbik és az LMP vezetőivel ellenséges viszonyban van, a szocialistákkal, a párbeszédesekkel, és a momentumosokkal „csupán” rossz a kapcsolata. De talán önmagukban is képesek lesznek a helytállásra,mert az anyaszervezetük, az MMM mérhető eredményeket ért el a közvélemény-kutatási felmérések során, nem az „egyéb” kategóriába tartoznak.

Mesterházyt kiutálták az MSZP-ből

Nemrég lépett színre egy másik egy-, na jó, másfélszemélyes formáció, a Szocialisták és Demokraták. Ezt az MSZP-ből kiutált egykori pártelnök, Mesterházy Attila gründolta össze, rajta kívül még egy viszonylag ismertebb politikus alkotja, Szakács László, aki szintén szocialista volt korábban. De ő is összerúgta a port a pártjával, ezért a DK színeiben indult a 2021-es előválasztáson, ahol győzött ugyan, viszont a parlamentbe már nem jutott be, s úgy látszik, Gyurcsányéknál sem talált menedékre.

Az SZD-nek van ugyan programja – jó hosszan sorolják fel a baloldali és szociáldemokrata értékeket, ami ugyan hangzatos, de szavazatokra közvetlenül aligha váltható –, ám hogy ténylegesen mit csinálnak, mekkora tagsággal rendelkezik, arról nagyon kevés információ lát napvilágot. Eddig a létüket valójában az demonstrálja, hogy időnként meghívják különböző műsorokba Mesterházyt, hogy beszéljen az ukrajnai háborúról, és ekkor azt is hozzáteszik, hogy

Hírek szerint az EP-választáson rajthoz állnak, az önkormányzatin nem, csak más jelölteket támogatnának.

Egyébként az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) a bizonyíték arra, hogy önmagában az sem jelent garanciát a megerősödésre, ha egy társaság valóban úgy viselkedik, mint egy igazi párt. Az ISZOMM vezetői rendületlenül tartják a sajtótájékoztatókat, gyártják a sajtóközleményeket, nyilatkoznak újságnak, tévének, rádiónak, sok helyen elindulnak a rendes és időközi választásokon. Ám mindez a munka, a belefeccölt energia egyáltalán nem jelenik meg a támogatottságuk növekedésében, holott a több bérre, szegénység felszámolására törekvő követeléseik ebben a súlyos gazdasági helyzetben akár még nagyon vonzóak is lehetnének.

Egy milliárdos vállalkozó hóbortja

Talán ezért dönthettek úgy pár hete, hogy Szanyi Tibor egyet előrelép és immár ő lesz a párt elnöke. Csakhogy eddig is vele, az egykori szocialista képviselővel (aki tagja volt a magyar országgyűlésnek és az EU parlamentjének is) azonosították a pártot – tehát gyakorlatilag ők is egyetlen figurára építették fel magukat –, így ez érdemben aligha jelent sok változást. Ezért máshol kell keresni az eddigi kudarcaik, sikertelenségeik okát.

Az az elképesztő, hogy még a Megoldás Mozgalom (MeMo) is jobb eredményeket szokott elérni a különböző voksolásokon, mint az ISZOMM, holott valóban politikai elemzőbe bújtatott asztrológus legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy rájuk mi szükség van. Amikor Gattyán György bejelentette, hogy megalakul a pártja és részt is vesznek a 2022. évi parlamenti választáson, arra lehetett számítani, hogy egy új szemléletű, az eddigi, letűnt korokat idéző ellentéteket meghaladó, a digitális kihívásoknak, a 21. század technológiai forradalmának megfelelő és teret adó formáció jöhet létre. Kezdetben komoly mennyiségű plakáttal, hirdetéssel rukkoltak elő, ami nagyobb reményekre jogosította őket, de

a listán kapott 1,04 százalék, a kevesebb mint 60 ezer szavazat egyértelmű kudarcot jelentett. S azóta se látható értékelhető program, se tevékenykedő szervezet, így a MeMo jövője meglehetősen kérdéses.

A viszonylagos sikereiket valószínűleg annak köszönheti a MeMo, hogy a milliárdos vállalkozó valamilyen, a külső szemlélő számára hóbortnak tűnő megfontolásból időnként beletol a pártba, kampányokba némi pénzt, s ennek azért van némi hatása, a plakátok, közterületi megjelenések ugyanis hatással vannak a választókra.

A Karmelita helyett a perifériára

Ujhelyi István – Mesterházy Attilához hasonlóan – tavaly ősszel szintén szakított az MSZP-vel, gyaníthatóan azért, mert a fülébe jutott, hogy 2024-ben nem ő lesz a listavezető az EP-választáson, és látva a szocialisták helyzetét, sejtette, hogy a második hellyel sokra nem megy, mert nem lesz befutó. Ő párt helyett egy Esély Közösség névre hallgató mozgalmat barkácsolt. Az volt a terve, hogy szerte az országban létrehoz kis közösségeket. Az tény, hogy sok településre eljutott, kiült a főterekre a kisszékével, körbe is állták néhányan, de mostanra sem lett átütő erejű ez a kezdeményezés, és akkor nagyon udvariasak voltunk. Közben valószínűleg Gyurcsány Ferenc a DK-ban sem ígért neki biztos EP-listás pozíciót, így nemrég bejelentette, nem indul az uniós választáson.

Jakab Péter két éve még azt hitte, most, 2023 nyarán ő lesz a Karmelita lakója. Ehelyett annyi maradt a Jobbik egykori elnökének, hogy a Facebook-oldalán egy-két naponta leírja, hogy

emellett rendszeresen új választást és elszámolást követel, időnként Torgyán Józsefet is megszégyenítő stílusban. Mindezt a Nép Pártján Mozgalmának elnökeként teszi, erről a szerveződésről annyit lehet tudni, hogy alakulgatnak – az elsősorban vidéki – szervezetei. S miután a Jakab valóban éjt nappallá téve járja az országot, ráadásul a közösségi oldalát nagyon sokan, 436 ezren követik, annak ellenére is tényező lehet a mozgalma, hogy – bár nyilván vannak segítői – valójában szinte egyedül rá hárul minden feladat.

A Medián június közepi felmérése alapján jobban állnak két parlamenti pártnál, az MSZP-nél és a Párbeszédnél, vagy ha figyelembe vesszük a hibahatárt is, annyi elmondható, hogy legalább akkora a támogatottságuk, mint ennek a két politikai erőnek, ami nem lebecsülendő.

Viccelődnek és dolgoznak

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) közvélemény-kutatási eredményei főleg nem azok. A kutyák már a 2022-es parlamenti választás előtt is esélyesnek látszottak arra, hogy elérik a parlamenti küszöböt, de végül ettől elmaradtak, mindössze 3,27 százalékot értek el, 185 ezer szavazatot kaptak. Ám akkor sok ellenzéki szimpatizáns gondolhatta úgy, hogy bár a Kutyákra voksolnának a szívük szerint, mégis a közös ellenzéki listára húzták be az ikszet, reménykedve Márki-Zayék végső győzelmében.

Csakhogy a hat párt totális vereséget szenvedett, mára pedig együttműködés helyett azzal vannak elfoglalva, hogy egymást nyomják a víz alá. Így az MKKP szerepe, jelentősége érthetően megemelkedett, és egyre több választópolgár gondolja úgy, hogy ezek után érdemes megadni számukra a bizalmat, ezért is mérhetett nekik pár hete a Medián a szavazókorú népességben 8 százalékot,

Persze az más kérdés, hogy mindez az uniós és az önkormányzati választáson pontosan hány EP-mandátumot és képviselői helyet jelenthet a számukra. Mindenesetre most már azt próbálják bizonyítani a Kutyák, hogy ugyan továbbra is viccelődnek, emellett azonban komolyan dolgoznak is, közösségeket építenek, részt vesznek a különböző települések közéletében, s a jelöltjeiket oktatással készítik fel az önkormányzati munkára. De nem ártana, ha a Legfőbb Kutya, Kovács Gergő mellett felépítenének még egy-két Alkutyát is, mert ők is csak falkában lennének az igaziak.

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner